Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában

KÉSŐRÓMAI TEMETŐK BARANYÁBAN 263 hogyan viselték, az is fejével fölfelé fogja feltűzni, amint azt kísérleteink is bizonyítják. A halál bekövetkezését legtöbbször megelőző betegség tartama alatt a beteg magán viselhette szokott öltözékének egy részét. Az öltözék imás résziét, továbbá övét, fibuláját, hajdíszét stb. azonban nem viselhette, mert kényelmetlenséget okozott volna, vagy maguk a tárgyak rongálódtak volna meg például a fekvés következtében. A halál bekövetkezése után azonban teljes öltözékét ráadták a halottra. Mivel azonban a halott felöltöztetése nehézséggel járt, nem törekedtek az öltözék részletekbemenő teljességére. Így például ráadták a halottra a köpönyegét, de nem kapcsolták össze, hanem odatették a fibulát a jobb mellre ugyanúgy, amint a kézhez a pénzt vagy a kést; csupán azt tartották lényegesnek, hogy ott legyen. Ugyanígy odatehették a ruhacsatot is (6., 16. sír). A felöltöztetett halottra ráadták az övét ás. Látni fogjuk később a zengővárkonyi II. temető 4. sírja esetében, hogy az övet, az övesat és a szíj vég fekvéséből ítélve, nem a derékra csatolták fel, hanem a combokat övezték vele körül. Az látszik ebből, hogy a halott felöltöztetése az apróbb részletek tekintetében nem volt teljes, de a hozzátartozóknak ebből kifolyólag nem volt hiányérzetük. A 6. sírban talált nagy, kerek csaton megmaradt szövetnyomokiban így inkább a ruhának, semmint a halotti lepelnek a nyomát látjuk. Az a véleményünk, hogy a halottakat, ritka és különleges esetektől eltekintve, használt ruhájukban temették el. A fibulák kivétel nélkül az úgynevezett hagymafejes fibulák csoportjába tartoznak.

13 Anyaguk bronz. Alakjukkal nom foglalkozunk részletesebben, mert ezt pótolják a képek. Alakra nézve nagyjából megegyeznek; vezértípusnak a zengővárkonyi II. temető 10. sírjában talált fibulát tekinthetjük (XIV. t. 28.)

14 Ettől csupán az ugyanezen temető 4. sírjában talált fibula különbözik némileg, nyomottabb alakjával. Egyben ez az egyetlen aranyozott példányunk is (VI. t. 10). Fejük gyakran erősen tagolt; néha egy vagy több, a láb irányával párhuzamos, kerek lyuk van rajta (XIX. t. 1). A kengyel élén levő díszítés legtöbbször folytatódik a láb közepén is. A díszítés bevésett vagy berakott zeg-zugvoinalas (II. t. 11) és torqueálást utánzó (II. t. 4) vonalas [mintából, továbbá pontsorból (VI. t. 10) és négyszögek sorából áll (XXI. t. 13), melyek közepébe kört ütöttek be. A láb közepén végighaladó díszített csík két oldalán leginkább körök (II. t. 4, III. t. 23, XXIII. t. 3) és plasztikus pelták vannak (XIV. t. 28), szimmetrikus rendben. Egyes példányokon csak a kengyelen van bevésett, mintás díszítés, a láb közepén ellenbein csak két bevésett vonal fut végig, szorosan egymás mellett (III. t. 23). Ismét más példányokon, mind a kengyelen, mind a lábon, csak mély árokszerű bevésés van. Nem lehet kizártnak tartani, hogy ebben berakás volt, de kiesett (XIII. t. 12). A hagymafejes fibula kialakulása, Patek Erzsébet szerint, a dunai provinciákban ment végbe s ebben valószínűleg az illyricumi fegyvergyáraknak is szerepe volt.

ir> Az egymástól gyakran távoleső területekről származó azonos vagy hasonló darabok és tömeges gyártásuk is amellett szól, hogy 13 Uo., 71. sikk.; Kovrig I., A császárkori fibulák fő formái Pannóniában. Diss. Pann. Ser. II. No. 4. 27. 14 A mi fibuláink így a Kovrig I. által megállapított másodák csoportba tartoznak. .Kovrig L, i. m. 25. 15 Patek E., Pannóniai filbulatípusok. 73.