Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Sarkadiné Hárs Éva: A Pécs, Káptalan u. 2.sz. épület díszítő elemei

52 S. HÁRS ÉVA Ч I A barokk teremben, a loggiák befalazásán püspöklila alaptónusú patronos festés volt látható. Legszebben megmaradt az északi falon, a kőpad felett, ahol az ablak elfalazása után felfestett faldekoráció mezője püspöklila alapon feketebarna ágakkal, rajta őszies hangulatú, sárgás és rozsdavörös, fonnyadt levélcsomókkal, ötletszerű elrendezésben. Bordűrje, amely a mezőt teljesen körülfogta, galambszürke alapon lila, borvörös és fehér sávdíszt mutatott, amelyet fehér, háromágú levélsor kísért. Èzek az apró mintájú levélkék gyöngyszemként sorakoztak egymás mellett, éles szélük patronos készítésre utalt. A különböző színű bordűr-sávokat nyilvánvalóan vonalzóval festették fel a falra, majd a kosár! v mentén igen gondosan szabadkézzel folytatták. Ez a jellegzetesen lilára-szürkére hangolt faldíszítés a nyugati loggiapilléreken, a pillérközöket kitöltő három, mélyítetten elhelyezett nyíláselfalazáson és az ablakkal utóbb kitöltött déli ívköz-falon ugyancsak előkerült. Itt azonban csak az összefüggő falfelületek kereteléseként jelentkezett, az ilymódon 'befoglalt falfelületek külön díszítést nem mutattak. Mindezeket, a faldíszítéseket az 1844-es megújítás falazta el, vakolta be, ez az évszám tehát felső időhatárul szolgál. Alsó korhatárát pedig az 1823-as renoválási munkálatok adják meg.

8 E festésnél valamivel későbbiek a .mennyezetek helyreállítási munkálatai során előtűnt, többnyire egymás felett ikét-három rétegben talált díszítmények. A mennyezeti nádazat igen rossz állapota imiatt a festést csak nagy költségek árán lehetett volna megtartani, így azokról aquarell másolatokat készíttettünk.

9 A másolatok rekonstrukciós képet adnak, míg az eredeti, töredékes állapotot a fényképfelvételek dokumentálják. (XI. t. 2., XII. t. 1—2.) E patronos mennyezetfestések keletkezésének idejére vonatkozóan szintén nincs írásos adatunk. Feltehetően azonban a XIX. század közepén készültek, a lépcsőház áthelyezése utáni nagy renoválásikor, 1844-ben. A régi lépcsőház helyén, az emeleten lévő i(a kutatásnál 10. sz.-nak jelölt) szoba mennyezetfestése hasonló az utcai termekéhez. E szoba festése, miután feltétlenül a renoválás után készült, alapot nyújt ahhoz a feltételezéshez, hogy a többi helyiség mennyezetdíszítése sem lehet korábbi, mint 1844. E nagy renoválást követően az épületen még volt több kisebb átalakítás, de a szórványosan fennmaradt iratok festési munkákról sehol sem beszélnek. Az öt helyiség mennyezetének festése mind más és más. Valamennyi közül talán a legharmonikusabb az I. sz. teremé (2—3. helyiség), melynek közepén arany osigavonalas zöld kenetbe foglalt rombusz egy nyíllal áttört arany hárfát övez. E szimbólum talán a ház akkori lakójának zenerajongását akarja megörökíteni? A mennyezet szélén kék és piros csíkok futnak körül, a sarkokon és falközépnél különböző geometrikus mintákat alkotva. (XIII. t. 1.) A II. sz. terem (4. helyiség) középdíszét levélfüzéres zöld koszorú alkotja, arany és piros árnyékolásokkal. A körülfutó minta itt is a csíkozás, sötétzöld, barna és sárga színekkel. Legszélén tojássoros fríz. A sarkokat a legbelső csíknak megfelelő, egyenlőtlen háromszöget alkotó, zöld és arany csíkok töltik ki, melyek végéhez a falközépnél zöld levél-füzéres, stilizált virágminták kapcsolódnak. (XIII. t. 2.) A legelső terem után diszkrét finomságban a III. terem (5. helyiség) menypyezete következik. Itt a csíkos díszítést könnyed kis virágfüzér gazdagítja. 8 Csemegi József megállapítása. 9 A [másolatokat az Iparművészeti Főiskola három növendéke készítette. Tótih A. Pál, Király Sándor és Nepp József.