Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Sarkadiné Hárs Éva: A Pécs, Káptalan u. 2.sz. épület díszítő elemei

A KÁPTALAN U. 2. sz. HÁZ DÍSZÍTŐ ELEMEI 51 E feladat tehát még megoldatlan, ezért célunk a további levéltári kutatás mellett a homlokzat részletes, pontos felmérése és a freskótöredékek berajzolása után azok összefüggésének, ábrázolásának 'megállapítása. írásos adatok hiányában a renaissance, átépítést és ezzel együtt a freskók korát — megint csak stíluskritikai alapon tudjuk megítélni. Sőt, bizonyos mértékig a falfestések stílusából lehet visszakövetkeztetni az átépítés korára. Az I. teremben lévő körös díszítmény, mely feltehetően a helyiség teljes falfelületét betöltötte, jellegénél fogva még a XV. század gótikus falfestészetével mutat rokonságot, tehát a renaissance átalakítás előtt készülhetett. A XVI. század .elején, valószínűleg 1510—20 között készülhetett el a homlokzat, valamint a falfülke festése. E renaissance falfestészeti •emlékeket megpróbáltuk a korabeli pécsi freskókkal összevetni, esetleges analógiákból készítőjükre következtetni. Szőnyi Ottó összefoglaló munkájából

0 tudjuk, hogy a székesegyház újrafestése az 1500-as évben kezdődött, legalább is VI. Sándor pápa engedélye ezévben jött meg. Szőnyi szerint a festést helyi mester, a környéken lévő bencés' kolostorban élő Jakab végezte el. Felmerül a kérdés, vajon a székesegyház festésével együtt nem kerülhetett-e sor az újjáalakított préposti ház kifestésére is? A székesegyház 1882-i restaurálásakor előtűnt renaissance freskók épületünk hasonló korú falfestményeivel azonban közeli rokonságot nem mutatnak, így a közös mester feltételezése csak igen távoli következtetés, de nem bizonyítható. Mindenesetre mind a homlokzati, mind a falfülkében lévő festményekről megállapítható, hogy azok a renaissance stílus korai fázisát, még a,gótikából ihletet merítő, de már az új szellem stílusában fogant díszítésmódot képviselik. Amenynyiben a renaissance kőkeretes ajtótöredéken olvasható 15-ös száim valóban 1515, akkor ez évszámmal könnyen összefüggésbe hozhatók az 1510—20-as évekre datált falfestmények, amelyek kétségtelenül a renaissance átépítéssel együtt, illetőleg természetszerűéin azt követve keletkeztek. . Igen közeli rokonságot mutat viszont a falfülke indadíszes ábrázolása egy a budai vár-ásatásoknál előkerült töredék falfestésével. (X. t. 2.)

7 Bár a levéldíszek formája, elrendezése nagyon hasonló, a budai töredék mégis sokkal fejlettebb, érettebb stílusra utal. Díszítésünkön tehát feltétlenül a budai műhely hatása érvényesül, leegyszerűsített, provinciális megjelentísében. A XVIII. századiban a középkori épületet a kor igényeinek .megfelelő, pompás barokk palotává alakították át, nyugati oldalát hatalmas, loggiás erkéllyel, illetve teremmel gazdagították. E korszak festészetéből az idők vihara számunkra úgyszólván semmit sem őrzött meg. Mindössze két ablakbéUet halványzöld, hálós motívuma sejtteti velünk, hogy a barokk átalakítás gazdag építészeti elemeihez megfelelő díszítés is járult. (XI. t. 1.) Sajnos átépítéskor, de még kisebbfajta renováláskor is, legelőször a falfestés van pusztulásra kárhoztatva. Épületünk sűrűn váltakozó gazdái, különösen a XVIII—

XIX. században, ízlésüknek, szükségleteiknek megfelelően többízben végeztettek kisebb-nagyobb átalakításokat, így a barokk festésnek, mely a 6. és 7. helyiséget díszítette, az említett hálós ablakbélleteken kívül nyoma sem maradt. A legutóbbi idők, a XIX. század falfestészetét már nem is annyira műemléki, mint inkább ipartörténeti, iparművészeti jellegénél fogva kell megemlítenünk. « Szőnyi Ottó: Magyar művészet, 1929. 472.' 1. 7 Gerevioh László: A budai vár ásatásairól szóló orosznyelvű ciikik, megj. Acta Históriáé Aritium. 1953. 1—2. köt. 41. old. illusztrációja. 4*