Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Sarkadiné Hárs Éva: A Pécs, Káptalan u. 2.sz. épület díszítő elemei

50 S. HÁRS ÉVA ami a keresztrefeszített, vagy a szenvedő Krisztus ábrázolások sajátja. Sajnos az arc itt is elpusztult s csak a finom fejtartásról, a mélyvörös színekről következtet hetünk szépségére. A falfülke pendant jaként, azzal egymagasságban, de a kaputól keletre, aí épület másik végében ugyancsak volt egy fülke, amelyet azonban a későbbi átépítés elrombolt és festésének töredéke nem maradt meg. A Krisztus ábrázolás fölött az emelet teljes magasságát kitöltő, álló téglányalakú, ornamentális díszítés helyezkedik el. Hatalmas, kehelyszerű virágot kacskaringós inda övez körül, vörös, sárga színekkel s a virág alsó részében mintha egy bőségszaruhoz csatlakoznék. Bal szélén függőleges irányban elhelyezkedő tojássoros fríz kíséri. Az indadíszes motívum az I. sz, terem (2. helyiség) falfülkéjének díszítésével mutat rokonságot. Közvetlenül e díszítés mellett nyílik az első kőkeretes renaissance ablak. Az ablak 'másik oldalán lévő szabad falfelületet ugyancsak álló téglányalakú festésmaradványok töltik ki, ezek azonban az előbb leírt motívum részleteihez nem kapcsolódnak. A töredék felső részén vízszintes tagozású vörös, sárga csíkok váltakoznak, alsó részein a díszítés nem ismerhető fel, a töredékekből csupán az egykori festés sárga alapszínére következtethetünk. A következő két ablak között ugyancsak előtűntek a falfestés nyomai. Itt a töredékek mélyen lenyúlnak a földszint homlokzatterébe és a térdelő figurához hasonló díszítőelemeket mutatnak. E töredékfolt és a térdelő alak foltja között még egy terület freskómaradvány van, amely azonban láthatólag szerves folytatása az alakos ábrázolásnak. Feltevésünk szerint, amennyire a töredékekből kikövetkeztethető, a homlokzatot egy összefüggő, a teljes falfelületet betöltő freskó díszítette, amely a földszinti részen valamely püspök, prépost térdelő alakját, esetlég valóban az annuneiáció jelenetét örökítette meg, míg az emeleti ablakok közeit más-más ornamentális, vagy geometrikus ábrázolás díszítette. A két falfülke valószínűleg már korábban, a gótikus épületen is megvolt, e freskókkal egyidőben legfeljebb annak felújítása, a Krisztus kép megfestése történhetett. Kérdés most már, hogy a szokatlanul nagyméretű homlokzati freskó mikor keletkezett? Ki az alkotója, helyi mester, vagy külföldről hívott művész? A töredékek stílusa feltétlenül a renaissance kor faliképfestészetére utal. Egyáltalán a lakóháznak, vagy akár egyházi hivatalnak falfestményekkel való díszítése már a világi élet felé forduló, felvilágosodott renaissance jellemzője, noha a világi építmények, polgári lakóházak már a gótikában is gyakran alkalmazták a freskódíszt, sőt nyomai előfordulnak egyes románkori épületeken is. Ezenkívül — az ablak-közöket díszítő freskók egyik kőkeretes ablak szélétől a másikig befejeződnek, tehát a meglévő architektúrához igazodnak, ha viszont a korábbi évszázad alkotásai lennének, akkor a renaissance átépítéskor a nagyobb ablakok kialakításával a freskókat is meg kellett volna csonkítani. Minden bizonnyal tehát a homlokzati falfestés a kőkeretes, renaissanoe ablakokkal egyidőben készült, akkor, amikor a gótikus házat az új stílus, a renaissance divatja szerint átalakították. A két kis falfülkéről viszont azért tételezzük fel a korábbi eredetet, mert a homlokzat falfestésének egységébe nem illenek bele. Nem szakítják azt meg, tehát későbbiek nem lehetnek, viszont a homlokzat renaissanoe kialakításával szerves kapcsolatot nem mutatnak. E rövid tanulmány keretében, de különösen a még be nem fejezett kutatások miatt a homlokzat ábrázolásának végleges megfejtésére nem volt mód.