Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

ifj. Kodolányi János: A diósviszlói halottíró asszonyok

154 IFJ. KODOLÄNYI JÁNOS intelmek a levelekben, az élőket arra inti a levél írója, hogy jóéletűek legyenek. Elítéli a káromkodáfit és az istentelen életet. A következőkben bemutatásra kerülő leveleket mind Nagy Sándomé írta. ELSŐ LEVÉL. 1. oldal: édes anyám mostan nézd meg hogy hogyan írtam neketelkedjel rajta hogy mi ez így van vagy hiszed vagy nen az kis lanyad mama nem írhat serm áron se nem szót Jezsus Krisztus es az szűz maria édes anyák elot vanak 4 oraig. teneked juh mit írjak en nem tudok írni sémit mert oz isten nevet mindég koromlod es ha hoza nézek otan is ha másikhoz nézek otan is ijen lehet csak legyen nyugodt az orodog hírével isten veled inaskor édes juliskam ez it róla mondjad el hogy szeben hangozek az ur neve 2. oldal: elfelejtetem hogy ha lesz oz kedves kis lányomnak husfeti tojása egyre írja raja hogy édes anya hogy azt en kulten neki had emiekezen meg róla hogy van neki is édes anya aki kulte neki lelkileg kedves jo anyon isten alldasat kérem raja kedves jo anyám ezt monta hogy írjak az papradiaknak is de hat mit tudok írni azoknak oz szegen födi elo halotaknak mert oz nagy bátya mar elo halót kevanok nekik mindkettőjüknek konyebseget hogy oroméi tolcsek az ínepeket hapedig az jo ístenis elszólítja edig akor majd en velem tölti ezt az nagy un epet ugy hiszen hogy mar maga sem bana hogy ha az jo isten megkonyèbitene es vegul kedves kislányán es kedves feleségének is azt kívánom mint magamnak oromunepet hapedig az ur elhoza ez gyásznapot aban is nyugodjanak meg mert az jo isten megsajnálta szegény szenvedők azért nefakadjanak ki rajuk az nyomorult napokban az jo isten láttuk mindet allot is magasztal is ezt vegye mindenki eszeben hogy nebizakodjon el az о szépségében gazdagságában mert az jo atyám egy. pillanat állat «veheti tőle es akor földi sem lesz meg meg az megye is en isten neveben amen MÁSODIK LEVÉL. 1. oldal: juliskam juliskam edes'jo lányom nem faj az lelked hogy engemet ojan sokáig hagytál' szenvedni menyit szenvetem en hányszor voltam az ajtótok elot könyörögni de nem halota meg senki az en sok jajkialltasomat de mostan mar nincsen sémi bajom mas mert hogy nem latok az földre mostan latlak de tobet nem talán Józsim hogy van hat az János hat az pali ez az tobi csallad hogy van halo tarn hogy van most kis vendég is alldja meg az jo isten hogy nagyra neveltesek az édes anyai es apai örömükre édes fiam