Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)
Füzes Endre: Adatok a mecseki megosztott településekhez
102 FÜZES ENDRE A szállások keletkezését és fejlődését adatok híjján nincs módunkban követni. A térképes adatok, melyek sohasem konkrétak ezen a területen, csupán a XVIII. század második felétől nyújtanak némi adatot a szállások meglétére. Ez adatok szerint abban az időben Hegyalján és Hegyháton sem nagy a szállások száma. A XIX. század első feléből származó térképek kétségtelenül némi növekedésről számolnak be, de világosan mutatják, hogy abban az időben se lett általános jellegű településforma. Bizonyos, hogy a szálláskertek kialakulása az állattartás bizonyos fejlődésével magyarázható elsősorban, a legelők és rétek jobb kihasználása miatt viszik ki az istállóspajtát a kertekbe. A XIX. század folyamán a földművelés fejlődésével és a komplex gazdasági udvar igénye folytán Hegyalján a szemnyerési munkák is a szállásokra kerülnek. Ezt a funkcióját azonban csak rövid ideig tölthette be a szálláskert rendszer, mert a 70-es években már bomlásnak indul. — Hegyháton ezt a funkciót nem kapta meg, mert itt a földművelés jóval később indul fejlődésnek, mint Hegyalján. A központi gazdasági udvar igénye akkor lép fel, mikor a marhatartás csökkenése miatt már bomlásnak indulnak a szállások. A mecseki szálláskertek tehát funkciójuk, formájuk és a falutelepüléstől való elkülönülésük alapján megosztott településeink közé sorolhatók. Bár keletkezésük ideje és körülményei, melyek esetleg nomád települési hagyomány kérdését vethetnék fel, ma már nem tisztázhatók, de XVIII— XIX. századi formájuk és a határban való elhelyezésük alapján a kertes településeken belül is a déldunántúli megosztott települések közé sorolhatjuk azokat. Ezek formája és használata, mint a mecsekieké is, a helyi gazdasági és földrajzi körülmények miatt nagyon változatos. Füzes Endre Daten zu den geteilten Niederlassungen im Mecsek Nach den Angaben alter, aus dem XVIII. — XIX. Jahrhundert stammenden Karten, war in einigen Dörfern in der Gegend von Pécs die Ansiedelungsweise die geteilte. .An Ort und Stelle gemachte Beobachtungen und Sanumlungan bekräftigen dies. Die Geteiltheit der Ansiedelung bedeutete, dass die menschliche Wohnstädte und der Wirtschaftshof, der wirtschaftliche Arbeitsplatz, separiert, voneinander getrennt waren. Im inneren Gebiete des angehäuften Dorfes befand sich das Wohnhaus, während'die Wirtschaftsgebäude (Stall, Schupfen, Scheune), und der Ort jeder Art von Korngewinnung in den Gärten ausserhalb des Dorfes, in den Gehöften lag. Man * nannte sie auch Gehöftegärten (szálláskert), Scheuer — oder Scheunen-plätze (pajtahely) und Scheuer-, oder Scheunen-gärten (pajtakert). Dort hielt man das Vieh und in die Scheunen brachte man das Futter. Im Gebiete von Hegyalja (Kővágószöllős, Kővágótöttös, Bakonya und Cserkút) .führte man auch den Grossteil der wirtschaftlichen Arbeiten, wie das Austreten und Dreschen in diesen Gärten durch und ebendort bewahrte man auch den grössten Teil der landwirtschaftlichen Produkte und Nebenprodukte auf. Sie erfüllten also in diesem Gebiet die Aufgabe komplexer Wirtsehaftshöfe. Ein Teil dieser Höfe befand sich im inneren Dorfgebiet, jedoch der grössere Teil in den Gärten und Heuwiesen ausserhalb des Dorfes. Die bisher bekannten, geteilt angesiedelten Dörfer der Region Pécs lassen sich in zwei Gruppen einteilen. Ein Teil von ihnen befand sich westlich von Pécs in
