Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Füzes Endre: Adatok a mecseki megosztott településekhez

A MECSEKI MEGOSZTOTT TELEPÜLÉSEK 101 tállóspajta mind nagyobb kényelmetlenséget jelent, ezért minden gazda azon igyekezett, hogy istállóját és pajtáját mielőbb -bevigye a házhoz. A szállások bomlásához társadalmi szempontok is hozzájárultak. A nagycsalád bomlásával a korábbi bőséges munkaerő lehetőségei megszűntek. A szétszakadt kiscsaládok, melyeknek munkaerejét a mégnövefeedett szántóföldi termelés nagyrészt lefoglalta, már nem tudták a szállásokon levő munkákat megfelelően elvégezni. A munkaerő csökkenéséhez hozzájárult az egykerendszer ^elterjedése is, mely a múlt század 60—70-es éveiben már érezteti hatását. Az átlagosnál valamivel jobbmódú gazdáknál a vagyon egy betartásának érdekében már csak egy gyerek van, így a korábbi munkaerőmennyiseg még jobban megcsappan. A szállásrendszer bomlása a Hegyháton a múlt század 50—60-as éveiben indul meg. Hegyalján a szállások nagyobb mértékben akkor kezdenek pusztulni, mikor a település rendeződni kezd, tehát a 70—80-as években. Ekkor a korábban halmazos település nagy mértékben utcásodni és rendeződni kezd. A telken a rendszertelenül elhelyezett épületeket mindenütt a telek határa mellé építik. így hely szabadul fel a iháznál, ahová kőből vagy vályogból istállót és pajtát építenek. Ezután már a jószágot is itt helyezik-el, a szénát és más takarmányt pedig a pajtába viszik. Most már a gabonát is a házhoz hordják és a szemnyerési munkák is ide tevődnek át. A szálláson lévő istállóspajta tehát elveszti létjogosultságát és egymásután bontják le. A legeltetéssel járó összejöveteli alkalmak is lassan megszűnnek. Hegyalján különösen akkor indulnak hanyatlásnak a „férfi klubbok", mikor az átépítkezés során a közeli pincéket is a házhoz építik és a korábbi mulatozási alkalmak ezzel megszűnnek. A szálláskertek tehát zömével mintegy két évtized alatt pusztultak el. Helyük általában megmaradt, bár egy részüket felszántották vagy szőlőt telepítettek rá. A legtöbbje ma rét, melyet rendszeresen kaszálnak. Ma már csak az élősövény kerítések és az épületnyomok emlékeztetnek hajdani szálláskertekre. Ha a mecseki szállásokat el akarjuk helyezni kertes településeink között, mindjárt megállapíthatjuk, hogy a lényeges vonásokat tekintve, megegyezik az alföldi és más vidéki kertes településekkel. A kertek nagy része itt is a háztól távol levő második beltelken volt, melyet állandóan nem laktak, csak a jószág őrzése miatt aludt kint valaki. A mecseki szállásoknál is megtaláljuk a kertesség- általános funkcióit: állattartás színhelye, mezőgazdasági munkahely és rakodóhely. Ezen kívül a szálláskertek az Alföldön is és itt is a közösségi élet színhelyei is voltak. — Mint eltérő vonást, meg kell jegyezni azonban, hogy a mecseki szállásokon sohasem tüzeltek az istállóban vagy a pajtában. A tűzrakás mindig a pajtához közel ugyan, de a kert más részén történt. Ugyancsak figyelemreméltó az is, hogy a szállásokon történő közösségi élet kialakulása itt elsősorban a pincék közelségével magyarázható. Az emlékezet szerint a férfi összejövetelek csak azokon a szállásokon voltak gyakoriak, ahol pincék is voltak a közelben.