Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Molnár V. Attila: Vadon élő növények felhasználása Magyarországon, Kitaibel Pál (1757-1817) útinaplói alapján
Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13 5-12 Pécs, 2013 Vadon élő növények felhasználása Magyarországon, Kitaibel Pál (1757-1817) útinaplói alapján Molnár V. Attila Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, H-4032 Debrecen, Egyetem tér 1. e-mail: mva@science.unideb.hu Molnár, V. A.: Utilization of wild plants in Hungary - based on travel diaries of Pál Kitaibel (1757-1817). Abstract: The paper briefly summarizes data of the usages of wild plants in the Kingdom of Hungary, based on diaries of the outstanding Hungarian botanist, Pál Kitaibel (1757-1817). During all his monumental expeditions he collected not only herbarium specimens, living plants, propagules and minerals, but also hundreds of folk plant names, which attests to his deep commitment and extensive interest in ethnobotany. His travel diaries represent authentic and rich sources inter alia different kind of usages of native plants two centuries ago in central Europe. The importance of his observations is based upon i.) reliable identification of the plants, ii.) significant spatial coverage, and iii.) detailed documentation of application methods. Kitaibel documented the usage of 55 wild plant species in ancient rural life, for a wide variety of different purposes. In most (26) cases the application of plants as medicins was reported. People were fed by 11 wild plant species. One of most interesting facts is the eating of leafes and roots of Crambe tataria (Brassicaceae) - which is currently very rare and threatened - near Cegléd and Heves settlements (respectively). Kitaibel also reported about a wild plant food type which was special and unusual in other parts of Europe. The so-called ’bengyele’ was made of fleshy rhizomes and roots of different marsh and aquatic plants (e.g. Typha spp., Schoenoplectus lacustris), especially, but not exclusively during famines. Keywords: ethnobotanika, ínségeledelek, vadon élő ehető növények, 18. század, 19. század Bevezetés A magyar botanika (és természettudomány) kétségkívül egyik legjelentősebb alakja Kitaibel Pál. Tevékenységét, egyetemes géniuszát és a legkülönbözőbb tudományterületeken elért eredményeit sokan méltatták (például Andrássy 2007; Csapody 1996; Gombocz 1936, 1941; Kádár & Priszter 1992; Miller 1818; Németh 1957; Priszter 1991; 2001; Réthly 1958; Schuster 2000; Tasbádi-Kubacska 1958). Kitaibel 1792 és 1815 között megtett 18 nagyobb kutatóut (Harmatta 1962, 1963; Priszter 2001) során összesen mintegy 1377 nap alatt, kb. 18000 kilométert megtéve tematikusán bejárta szinte az egész Magyar Királyság területét (Molnár V. 2007). Kitaibel kutatóútjai több szempont miatt is rendkívül fontosak és érdekesek. Egyrészt mert mind időzítésüket, mind pedig időtartamukat és kiterjedésüket tekintve, másrészt szerzőjük rendkívül sokoldalú érdeklődése, a különböző tudományterületeken tanúsított nagy fokú hozzáértése miatt egyedülállóak a térségben. Végül de nem utolsósorban azért is, mert Kitaibel a legtöbb útján napi rendszerességgel és rendkívüli részletességgel, német nyelvű naplót vezetett. A naplóban található néprajzi tárgyú megfigyelések közül elsőként Horváth (1918) közölt néhányat. Ezt követően Gombocz Endre látott neki az
