Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Varga Anna & Molnár Zsolt: Ehető vadgyümölcsök és gombák gyűjtése egy bakonyi fáslegelőn
98 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) Gombák A fáslegelőn gyűjtött gombaként említik a mezei szegfűgombát, csibegomba, (Marasmius oreades (Bolt. Ex Fr.) Fr.), a májusi pereszkét, szentgyörgygomba, (Calocybe gombosa (Fr.)Donk) és a mezei csiperkét, csiperke, (Agaricus campestris Schiff. Ex Fr.). A gombát frissen és szárított formában használták föl. A gombák gyűjtése kapcsán megemlítik, hogy a trágyázás elmaradásával és a legelő cserjésedésével a gombák is eltűntek a legelőről. „Gombát sokat szoktak szedni. Édesapám ismerte jól a gombákat, szentgyörgygombát, csibe gombát. ( ...)Mikor visszaemlékszem az ízére, amikor anyukám megszokta csinálni vacsorára tojássál" „Csibegomba itt honos. Nem tudom mi a hivatalos neve. Az volt rengeteg. Szentgyörgygombát csak profik találták meg. A csiperke, meg a róka gomba. Mi ezt a csibegombát szoktuk általában szedni." „Es hát már a tsz idején már műtrágyázták is, de arra nem volt szükség, azért a tehenek annyi trágyát adtak. Nagyon sok volt a gomba, gombászni.” , Jellemző volt, főleg a folyásokat, ahol sötétebb volt a fü, ott termett a csiperke." „Szoktunk gombászni. Most nincs is, mert amit a tehenek piszkítottak, trágyás volt, ott volt a folyás. Csibegomba.” „Gombát, ha sokat szedtünk, napon szárítottuk . Hálózsákba, na ugye az is szellőzzön.” „Gomba is volt, mert az állatok hagyományos takarmányt ettek, van a tsz-nek a hízómarha telepe, ott kimennek legelni a tehenek és még sincs gomba, mert a silóba nincsen gombaspóra. Akkor hagyományos szénát lekaszálta és hazavitte. Ahogy kiment a széklettel, ott volt gomba, ahol széklet volt és a spórák abban voltak benne. Annyi csibe gomba volt, rengeteg csibegomba volt.” Megvitatatás A bakonyi Olaszfaluban gyűjtött adatok is alátámasztják, hogy a hagyományos legeltető állattartás és a vadnövények gyűjtése egymástól elváló, de mégis szervesen összekapcsolódó tevékenységeknek tekinthetők (Szmorad 1998, Vera 2000, Gyulai 2001, Paládi-Kovács 2001, Szani 2011). A vadgyümölcsök kiemelt szereppel bírnak az emberi táplálkozásban és az állatok takarmányozásában is a hagyományos tájhasználat rendszerében (Tálasi 1939, Turner et al. 2011, Dénes et al. 2012). Ezt mutatja, hogy egész Európában, de a világ más pontjain is a vadgyümölcsfák nevelésére és gondozásra tudatosan ügyelnek az erdőirtásból kialakított területeken, így a fáslegelőkön is (Takács 1980, Vera 2000, Turner et al. 2011, Szani 2011). A Kárpát-medencében a legelőkhöz köthető legfontosabb vadgyümölcsök a vadkörte és a vadalma, amelyek Olaszfaluban is kiemelt szereppel bírtak az őszi legeltetés során (Gunda 1965, Szabadfalvi 1970, Paládi-Kovács 1982, Zsupos 1987, Szmorad 1998). Rapics (1940) Magyar gyümölcs című munkájában ezt írja egy mátrai fáslegelőn tapasztaltakról: ,A Parádi-völgy erdeje, ahol most a fürdő épületei húzódnak meg, Recsk felé ligetekké és cserjésekké foszladozik szét, amelyekben vadalma, vadkörte, szeder, csipkebogyó stb. terem. Mellettük a mezőn legel a recski gulya, közben pedig a pásztor megszedi a ligetben és a cserjésben a maga gyümölcsét. Ismeri a fákat, tudja melyik milyen ízű gyümölcsöt terem, s mikor egyszer találkoztunk, megkínált érett vadkörtével, amellyel éppen akkor szedte tele a kalapját." Az országban több vadkörte fák által dominált fáslegelő is található (Nótári 2008).
