Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)

Varga Anna & Molnár Zsolt: Ehető vadgyümölcsök és gombák gyűjtése egy bakonyi fáslegelőn

Ehető vadnövények a Kárpát-medencében 97 ,yl disznókat alig lehetett megfogni a vadkörtére, egy km-t képes volt elfutni, úgy tudta, hogy hol van vadkörte. Somhegylapon is volt két vadkörte, nagyon finom vadkör­te volt rajta. Ha véletlenül ősszel, elkezdett potyogni, mikor finom édes volt, akkor mink akartunk enni belőle, akkor elől köllött futnunk, hogy együnk a disznók előtt körtét.” „ Vadkörte meg bőven. Mikor ősszel elkezdődött egy darabig egy hónapig, nem köllött őrizni a disznót.” „A körtét is aszaltuk. Én mikor kisleány voltam, mindig nekem kellett a kemencébe bebújni. Van, amikor csak úgy tették be, de később mikor tudták tepszibe, az jobb volt.” „Ha volt édesebb, akkor aszalták, volt édesebb és savanyúbb, úgy, mint a másik­nál.” pálinkának úgy mint a másikat, összeszokták vagdalni, úgy előbb bomlik.” „Sose volt, hogy korlátozták volna a szedését. Bármikor.” „Ma már nem gazdaságos, hogyan mondjam. Szegény embernek volt a pálinkája. Most már a legelők is annyira vannak, bozót minden.” ,JVem tudod összeszedni, mert a vadak is fölszedik. Rengeteg vad van.” A vadalmát (Malus silvestris Mill.) is említik, mint legelői vadgyümölcsöt, de továb­bi felhasználására nem térnek ki. A madárcseresznye, vadcseresznye, (Prunus avium L.) gyümölcsének gyűjtése az egész faluban ismert. A legelő madárcseresznyefáit egyenként ismerték, tudták, hogy melyik fa milyen gyümölcsöt hoz. Az összegyűjtött gyümölcsöt vagy frissen elfogyasz­tották vagy rétes töltelékként használták fel. A legelőn található vadgyümölcsfák termé­seinek gyűjtését az elmúlt 20 évben felhagyták. „Ugye vadalma, meg hát a cseresznye. A Köveskútnál rengeteg vadcseresznye volt. Talán még most is, annyi el van izéive. Akkor ugye mink is lejártunk olyan szép, gyönyö­rű vadcseresznyés volt. Mink mágustól ettük! Ugye, nem számított mégis jó volt. Rengeteg volt, nagyon finom cseresznye volt.” „Mentek cseresznyézni, tudtuk már merre van a cseresznye fa, aratás előtt. Erdőszéleken. Legelőn is. Ahogy a szél hordta szét a magot. Merre jobb a cseresznye és nagyobb. Volt fekete, piros, nagyobb fajta, kisebb fajta. Mind tudta.” ,JJem olyan nagy, mint a házi, de finom volt.” „Tudtuk már az egész határban, hogy merre vannak cseresznyefák.” „Édesapám mutatta meg egyszer és mentünk. Réteseket sütöttünk belőle.” „Mindig jártak, vagy cseresznyézni vagy gombászni, mindig lehetett találkozni vala­kivel. Nem jár ki senki most már. Vadcseresznyét nem tudom, hogy valaki elmenne. Milyen finom volt az!” „Vadcseresznyét. Megenni, rétest is csináltak.” „A legelőn voltak vadcseresznye fák, cseresznyézni is.” „Csak megettük. Olyan nagyon apró. De nagyon ízletes volt. Nem volt itt annyira a kertekbe. De most van, most a legelőn nincs. Azt is tejeskannával mentünk, szedtük.” „Vadcseresznyét. Gyerekkoromba mindig mentünk, vittük az edényt. 4-5 literes tejes­kannát, tudtuk, melyik fa a nagyobb szemű. Ropogós cseresznye, az mindig nagyobb, és volt a hagyományos vadcseresznye, ami akkora, mint a borsószem. Jó ízű volt, meg lehetett enni.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom