Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Molnár Zsolt: Adatok a hortobágyi ehető vadnövények és más érdekesebb növényfelhasználások ismeretéhez
78 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) készítettünk, majd terepi bejárások során azonosítottuk a fajokat. A szobai interjúkat diktafonnal rögzítettük. A szövegben dőlt betű jelzi az idézeteket, az egyes emberek gondolatait pontosvesszővel választottuk el. Eredmények Ehető vadnövények Az országban általánosan fogyasztott vadnövények közül itt is többet rendszeresen fogyasztottak. Ilyen a mályva termése (Malva neglecta, M. pusilla) pogácsás; ebből lesz a papsajt', a gyepűrózsa termése (Rosa canina) a csipkebogyó, a hamvas szeder (Rubus caesius), kökény (Prunus spinosa), mezei sóska (Rumex acetosa) savanyú, az akác virágja (Robinia pseudacacia) nagyon finom, tápszeres, fekete bodza (Sambucus nigra), ritkán a vadkörte (Pyrus pyraster) és a csattogó szamóca (Fragaria viridis) bokrokba vót (3-4 m átmérőjű foltokban), ettük. Még emlékeznek olyan fajokra, amelyeket jelenleg már nem fogyasztanak: a keserű édesgyökér (Glycyrrhiza echinata) ettük szántáskor; az édesgyökér csak a faluban volt, ez ördögódalbordagyökér, mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus), gyerekkorukban rendszeresen ették a gumóját ősszel, mikor szántják kifele, valamint a súlyom (Trapa natans) ettem nyersen; megsütni tepsibe, 20-30 percig, mikor lerúgja a termíst, finom, kétszer ettem a 70-es években. A felemás és büdös zsázsát (Lepidium perfoliatum, L. ruderalé) szedték a cigányok, ették a szárát, gyökerit; a cigány eszi erőspaprika helyett zsíroskenyérhez, csípős a gyökere; gyökere hasonlít a tormához. Tikos (1950, 1951) szerint korábban ínségeledel volt a fehér libatop (Chenopodium album), erre már nem emlékeztek, bár sokszor rákérdeztünk. Egy ember viszont emlékezett arra, hogy a tatárlabodát (Atriplex tatarica) fogyasztotta: Oroszországban ettük, forró levesbe dobtuk, aki nem evett meg mindent, nem élte túl. Egy másik pásztor a lóromot (Rumex spp.) ette: Oroszországból azért jöttem haza, mer annak a levit ittam; tőtikének is használtuk. A vadon termő hagymák fogyasztásáról szintén nem hallottunk (Allium vineale, A. scorodoprasum). Gyógynövények A gyógynövények közül a legfontosabb az orvosi székfü (Matricaria recutita)', gyógynövény; sokat eladott a szegény ember, ha jó telepre akadt; az a jó! Rendszeresen viszonyították a Matricaria inodora fajhoz, van, amiből gyógyszert csinálnak, és van, ami gyom, de a virágja egy. Tanúit nyelven kamilla, ez a patikai nevel A gyógynövények közül a legfontosabbak a pásztorok számára a farkasalma (Aristolochia clematitis), tyúk- tetűre használtuk; tyúktetűt irtottuk; bolhairtó; bolhát kiirtja; bolhát űzni ágyban; lábra, sebre; égésre, embernek; mindig szedni kellett egy kis csokrot; a ló lábára. A másik kiemelt gyógynövény a lórom (Rumex crispus, R. stenophyllus, R. patientia, R. palustris) hasmenésre; hasfogónak; nagyanyám, amikor hasmenésünk vót, adott; akkor jó, ha megpirosodik a magja; vaddohánynak is használtuk. A csattanó maszlaggal (Datura stramonium) a kopasz kutyafület kenték légy ellen; lovat bekenték, légy nem bántotta; légy irtának. A mentákat (Mentha pulegium, M. arvensis, M. aquatica) több célra is használták: bundába tették; orrlyukba dugtuk; teát főztünk; mentás illata van; szagos; kám- foros szagja van; mentolos valami, mentaszaga van. További fajok: fekete nadálytő (Symphytum officinale) disznó lábát kötöttük be; gyógyszer; gyógynövény, koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), helyi nevén tályoggyökér, a disznó fülibe húztuk; szügyibe', tályogra árulták, réti peremizs (Inula britannica) az ivarzást elősegíti.
