Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Salamon-Albert Éva és Lőrincz Péter: Szibériai nőszirmos gyepek szerveződése és természetvédelmi helyzete a Mecsek déli lábánál
170 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 Anyag és módszer A vegetáció mintavételezése a Gölyényi-rétek nedves gyepjeinek területén (46°6'É, 18°12'K) 2006-2009 között történt. Az állományok patakmenti üledékeken képződött réti talajon találhatók, lokális talaj- és csapadékvíz hatása alatt. A cönológiai mintavételezést 5x5 m-es klasszikus Zürich-Montpellier kvadrát módszerrel, évi egy alkalommal, a vegetáció kifejlett állapotában, a CönoDat referencia adatbázis kritériumainak is megfelelően végeztük (BRAUN-BLAQUET 1928, KNAPP 1984, LÁJER és mtsi 2007). A vegetációfoltok jellemzőit és társulási viszonyait kivonatolt szintetikus cönológiai tabellák mutatják be konstancia (K) és abundancia-dominancia (AD) értékekkel. A teljes adatsoron végrehajtott alapstatisztikák a CoenoStat programban (KEVEY és HIRMANN 2002) a fajösszetétel, a Raunkiaer-féle életformák, a flóraelemek, az ökológiai indikátor értékek és a szociális magatartástípusok felhasználásával értékelik a nedves gyeptársulások jellemzőit. A növényfajok taxonómiai nomenklatúrája SIMON (2000), a szüntaxonok megnevezése BORHIDI (2003), védettségi besorolásuk az érvényes KvVm rendeletek 1, a fajok attribútumai BORHIDI (1993) illetve HORVÁTH és mtsi (1995) szerint szerepelnek. Eredmények A nedves gyeptársulások vegetációjának értékelése Ebben a fejezetben az elmúlt 5 évben a terület jó állapotban megmaradt, a szibériai nőszirom különböző dominanciájával jellemezhető nedves gyepjeiben végzett terepi adatfelvételezések eredményeiről számolunk be. A legértékesebb vegetációfoltokat az egykori nagy kiterjedésű mocsárrétek mára feldarabolódott, fragmentált és eltérő tájhasználatnak kitett, átalakult állományai jelentik. A mai állományok társulástani szempontból megfeleltethetők a nedves csenkeszes kaszálórét ( Cirsio cani-Festucetum pratensis Májovsky & Ruzicková 1975), a degradált állapotú ecsetpázsitos mocsárrét (Carici vulpinae-Alopecuretum pratensis /Máthé & Kovács 1967/ Soó 1971 corr. Borhidi 1996) illetve a szibériai nőszirmos (Iridetum sibiricae Philippi 1960) asszociációknak. A három egymással érintkező társulás állománya szemmel is jól látható vegetációs határral találkozik a Pellérdi-rétek legalacsonyabban fekvő részén (112-122 m tszf), a Gölyényi-réteken. Az állományok kezelése és tájhasználata eltérő: a degradált ecsetpázsitos mocsárréten kampányszerű és kisebb területrészekre kiterjedő drasztikus gyep- és cserjeirtást végeznek, a szibériai nőszirmosban nem történik említésre érdemes gyepkezelés, a nedves csenkeszes kaszálót rendszeresen, évente egyszer kaszálják. Ezeknek köszönhetően az első két vegetációtípus közepesen-erősen cserjésedik, a harmadik pedig - a cserjék magas termetű képviselői jelenlétében - döntően lágyszárú fajokat illetve a fásszárúak apró termetű példányait tartalmazza. A nedves gyepek vegetációját konstans (IV+V), domináns és diagnosztikus (differenciális) fajaik alapján jellemezzük (1. táblázat). A címben szereplő szibériai nőszirom ( Iris sibirica L.), egyben védett, ritka specialista, mindhárom társulásban, de különböző gyakoriság1 23/2005. (VIII. 31.) és 22/2008. (IX. 12.) KvVm rendeletek alapján.
