Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Kevey Balázs: Égeres mocsárerdők a Nyugati-Mecseken

226 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 3.2. Fiziognómia A vizsgált égeres mocsárerdők felső lombkoronaszintje nyílt, vagy közepesen zárt. Borítása 35-80%, magassága 16-25 méter. Jellemző az Alnus glutinosa dominanciája. Mellette a Salix fragilis juthat kisebb-nagyobb szerephez. Az alsó lombkoronaszint változóan fejlett. Borítása 5-50%, magassága pedig 12-17 m. Elsősorban az Alnus glutinosa és a Salix fragilis alászorult egyedei alkotják. Egyéb fafajok (Acer campestre, Fraxinus excelsior, Malus sylvestris, Tilia cordata, Ulmus minor) csak szórványosak. Főleg e szintben találhatók a liánok (Hedera helix, Humulus lupulus). A cserjeszint borítása tág határok között változik (1-60%), magassága pedig 1,5^4 m. Gyakori és viszonylag nagyobb tömegben előforduló cserjéje a Cornus sanguinea. Olykor a Corylus avellana, a Sambucus nigra, vagy az Alnus glutinosa és a Salix fragilis felverődő fiatal egyedei is jelentősebb szerepet tölthetnek be. Említésre méltó még a Frangula alnus és a Salix cinerea szórványos jelenléte. A gyepszint többé-kevésbé zárt (80-95%), a magas termetű sások nagy tömege miatt leginkább a valódi égerlápokéra emlékeztet. Fáciesképző növényei a Carex acutiformis és a Scirpus sylvaticus. Kisebb-nagyobb foltokban előforduló lágyszárúak a következők: Aegopodium podagraria, Angelica sylvestris, Berula erecta, Caltha palustris, Calystegia sepium, Cardamine amara, Carex remota, C. riparia, Cerastium sylvaticum, Deschampsia caespitosa, Equisetum palustre, E. telmateia, Eupatorium cannabinum, Lycopus europaeus, Poa triviális, Polygonum mite, Ranunculus repens, Sparganium erectum, Typha angustifolia, Valeriana dioca. Degradáltabb helyeken gyakoribb lehet az Urtica dioica, vagy a tájidegen Solidago gigantea. 3.3 Fajkombináció A vizsgált égeres mocsárerdők 22 - tipikusnak tartott - felvétele alapján a társulásban 33 konstans, 16 szubkonstans és 28 akcesszórikus faj szerepel az alábbiak szerint: K V: Acer campestre, Aegopodium podagraria, Alnus glutinosa, Angelica sylvestris, Calystegia sepium, Cardamine pratensis, Carex remota, Cornus sanguinea, Deschampsia caespitosa, Equisetum arvense, E. telmateia, Eupatorium cannabinum, Festuca gigantea, Ficaria verna, Galeopsis speciosa, Galium aparine, Geum urbanum, Humulus lupulus, Lycopus europaeus, Lysimachia nummularia, Lythrum salicaria, Mentha aquatica, Myosoton aquaticum, Poa triviális, Polygonum mite, Ranunculus repens, Rubus caesius, Rumex sanguineus, Sambucus nigra, Scirpus sylvaticus, Solanum dulcamara, Symphytum officinale, Urtica dioica. - K IV: Ajuga reptans, Berula erecta, Brachypodium sylvaticum, Caltha palustris, Cerastium sylvaticum, Circaea lutetiana, Crataegus monogyna, Epilobium parviflorum, Galium palustre, Hedera helix, Knautia drymeia, Ligustrum vulgare, Lysimachia vulgaris, Myosotis palustris, Salix fragilis, Solidago gigantea. - K III: Alliaria petiolata, Alopecuruspratensis, Bidens tripartita, Carex acutiformis, C. hirta, C. riparia, C. sylvatica, Cirsium oleraceum, Corylus avellana, Cucubalus baccifer, Equisetum palustre, Glechoma hederacea, Glyceria plicata, Iris pseudacorus, Juncus effusus, Lamium maculatum, Lychnis flos-cuculi, Mentha arvensis, Polygonum hydropiper, Pulmonaria officinalis, Rubus fruticosus agg., Salvia glutinosa, Sparganium erectum, Stachys sylvatica, Stenactis annua, Tussilago farfara, Valeriana dioica, Veronica