Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Kevey Balázs: Égeres mocsárerdők a Nyugati-Mecseken

KEVEY BALÁZS: ÉGERES MOCSÁRERDŐK A NYUGATI-MECSEKEN 227 beccabunga. A felvételi anyagban ezen kívül 32 szubakcesszórikus (K II) és 94 akcidens (K I) faj is szerepel (1. táblázat). A karakterfajok csoportrészesedésének (2. táblázat) és csoporttömegének (3. táblázat) vizsgálata alapján az alábbi eredményeket kaptam: A társulás felépítésében meghatározó szerepet játszanak a nedves termőhely igényű mocsári (Phragmitetea s.l.), lápréti (Molinio-Juncetea s.l.) és puhafás ligeterdei (Salicetea purpureae s.l.) elemek. E növények a törékeny füzes mocsárerdőkben (Scirpo-Salicetum) még ennél is valamivel gyakoribbak, míg az égerligetekben (Carici pendulae-Alnetum) jelenlétük már nem jelentős (4-6. ábra). Ilyen fajok a következők: Mocsári növények (Phragmitetea s.l. incl. Phragmition, Magnocaricion, Caricenion gracilis, Cardamini-Montion): K V: Eupatorium cannabinum, Lycopus europaeus, Scirpus sylvaticus, Solanum dulcamara. - K IV: Berula erecta, Epilobium parviflorum, Galium palustre, Myosotis palustris. — K III: Carex acutiformis, C. cuprina, C. riparia, C. vulpina, Equisetum palustre, Glyceria plicata, Iris pseudacorus, Sparganium erectum, Veronica beccabunga. - K II: Alisma plantago-aquatica, Epilobium hirsutum, Phalaroides arundinacea, Phragmites australis, Scutellaria galericulata, Typha angustifolia. - KI: Cardamine amara, Glyceria maxima, Hypericum tetrapterum, Scrophularia umbrosa, Stachys palustris, Teucrium scordium, Typha latifolia, Veronica anagallis-aquatica, V. catenata. Lápréti és magaskórós növények (Molinio-Juncetea, Molinietalia, Filipendulo-Cirsion oleracei): K V: Angelica sylvestris, Deschampsia caespitosa, Symphytum fficinale. - K III: Cirsium oleracem, Valeriana dioica. - K II: Cirsium canum, Petasites hybridus, Valeriana officinalis. - K I: Thalictrum lucidum. Puhafás ligeterdők növényei (Salicion triandrae, Salicion albae): K V: Humulus lupulus. - K IV: Salix fragilis. - K III: Cucubalus baccifer. - KI: Salix alba. Az Angelico-Alnetum mecseki állományaiból valódi láperdei növények (Alnetea glutinosae, Alnion glutinosae) nem kerültek elő, de akadnak olyan fajok, amelyek némi láperdei jelleget is mutatnak: K V: Alnus glutinosa. - K II: Salix cinerea. - KI: Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Frangula alnus. Részben ide sorolhatók egyes Molinio-Juncetea elemek is. Az ily módon Alnetea jelleggel is rendelkező fajok csoportrészesedése szintén a ScirpoSalicetum-ban, majd az Angelico-Alnetum-ban mutat kimagasló értéket, míg a Carici pendulae-Alnetum-baw való előfordulásuk már nem jelentős. Ezzel szemben az Alnetea jellegű fajok csoporttömege (7. ábra) az Angelico-Alnetum-ban a legmagasabb.