Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Kevey Balázs és Borhidi Attila: A Nyugati-Mecsek tetőerdei
KEVEY-BORHIDI: A NYUGATI-MECSEK TETŐERDEI 197 két állandósági fokozattal kisebb értéket mutatnak, mint a Mecsek tetőerdeiben: Arum maculatum, Campanula rapunculoides, Corydalis solida, Filipendula vulgaris, Lactuca quercina ssp. sagittata, Lamium maculatum, Ligustrum vulgare, Lithospermum purpureo-coeruleum, Melittis carpatica, Muscari botryoides, Polygonatum multiflorum, Stellaria holostea (vő. KEVEY és BORHIDI 2001, 2002; 9. táblázat) 1. A Veratro nigri-Fraxinetum orni társulás differenciális fajai között néhány a Dunántúliközéphegység sajátos növénye, s a Mecsekből és környékéről hiányzik: Carex alba, Corydalis intermedia, Daphne laureola+, Scutellaria columnae, Veratrum nigrum. Hasonló elterjedést mutat a Corydalis pumila is, de e növény az utóbbi időben a Keleti-Mecsekből előkerült, viszont ott tetőerdőkben nem fordul elő. A Berberis vulgaris, a Bupleurum longifolium+, a Primula veris és a Sorbus aria+ a Magyar-középhegységben elterjedt, de a Mecsek és környékéről hiányzik. Ide sorolható a Bakony és a Bükk hegység nevezetes fája, a Taxus baccata+ is. Egyes többé-kevésbé középhegységi elterjedést mutató fajok megtalálhatók a Mecsek és környékén is, de a tetőerdőkből hiányoznak: Arum Orientale+, Cotinus coggygria, Lonicera xylosteum+, Piptatherum virescens, Rosa pimpinellifolia+, Smyrnium perfoliatum. Végül itt is akadnak olyan fajok, amelyek mindkét tájegységen előfordulnak, de a Mecsek tetőerdeiből vagy hiányoznak, vagy pedig legalább két állandósági fokozattal kisebb értéket mutatnak, mint a Bakony tetőerdeiben: Acer platanoides, Brachypodium sylvaticum, Campanula trachelium, Carex divulsa, Carpinus betulus, Crataegus oxyacantha, Fraxinus excelsior, Galium odoratum, Melica nutans, Polygonatum latifolium, Pyrus pyraster, Rhamnus catharticus, Tilia platyphyllos, Viola cyanea, Viola hirta, Viola mirabilis (vö. KEVEY és BORHIDI 2001, 2002: 9. táblázat) 2. Mivel a cluster-analízis eredményei szerint a mecseki tetőerdők (Aconito anthoraeFraxinetum orni) felvételei 55%-nál nagyobb hasonlóság (szimilaritás) mellett kapcsolódnak (5. ábra), az állományok faji összetétele annyira hasonló, hogy azok valóban egy asszociációhoz sorolhatók. Mivel e felvételek 50%-nál kisebb hasonlóság (szimilaritás) mellett kapcsolódnak a többi mecseki erdőtársuláshoz (Helleboro odori-Spiraeetum mediae, TamoQuercetum virgilianae, Potentillo micranthae-Quercetum dalechampii, Tilio tomentosaeFraxinetum orni, Asperulo taurinae-Carpinetum, Helleboro odori-Fagetum), a mecseki tetőerdőket (Aconito anthorae-Fraxinetum orni) egy külön, önálló asszociációnak tekinthetjük (6. ábra). Végül megállapítható, hogy a Dunántúli-középhegység (Veratro nigri-Fraxinetum orni) és Dél-Dunántúl tetőerdei (Aconito anthorae-Fraxinetum orni) két külön, vikariáló asszociációt képeznek. Mindezt a nagyszámú differenciális faj mellett az is igazolja, hogy a két társulás felvételei csak 40% hasonlóság (szimilaritás) mellett kapcsolódnak (7. ábra). 4.3. Földrajzi elterjedés A mecseki tetőerdők (Aconito anthorae-Fraxinetum orni) legritkább erdőtársulásaink közé tartoznak. A Nyugati-Mecseken csak Pécsett, a „Vörös-hegy - Lapis - Tubes - Kis-Tubes Misina - Dömörkapu" vonalon találhatók, bár itt viszonylag nagy és összefüggő állományai is vannak (vö. KEVEY és BORHIDI 1998). A Keleti-Mecsekből ismert fragmentális állományok (Magyaregregy „Köves-tető"; Vékény „Somos") már nem tipikusak, inkább eljellegte1 A *-gal jelöltek a Mecsek tetőerdeiben csak akcidens előfordulásúak. 2 A +-tel jelöltek a Bakony tetőerdeiben csak akcidens előfordulásúak.
