Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Kevey Balázs és Borhidi Attila: A Nyugati-Mecsek tetőerdei

196 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 mányok faji összetétele a gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum) felé, a Melica uniflora típusú állományok pedig a molyhos tölgyesek (Tamo-Quercetum virgilianae) felé képeznek némi átmenetet. A Mecsek délies fekvésével hozható összefüggésbe az, hogy a tetőerdőkben - mint több más mecseki erdőtársulásban is - fontos szerepet töltenek be az Aremonio-Fágion (részben Quercion farnetto) elemek, amelyek a társulásnak szubmediterrán-nyugat-balkáni jelleget kölcsönöznek (Aremonia agrimonioides, Asperula taurina, Chaerophyllum aureum, Doronicum Orientale, Helleborus odorus, Lathyrus venetus, Lonicera caprifolium, Luzula forsten, Rosa arvensis, Ruscus aculeatus, R. hypoglossum, Scutellaria altissima, Tamus communis, Tilia tomentosa). A tetőerdők fent jellemzett kettőségével magyarázható az, hogy - mind a csoportrészesedés, mind pedig a csoporttömeg viszonyok esetében - a Quercetea és a Fagetalia fajok egyaránt kiemelt szerephez jutnak. A tetőerdők tehát átmenetet képeznek a száraz tölgyesek (Quercetea pubescentis-petraeae) és a mezofil lomberdők (Fagetalia) között. Ebből adódik, hogy a rokon társulásoktól elválasztó differenciális fajaik túlnyomó részét is e két szüntaxon karakterfajai alkotják. Ennek megfelelően a Quercetea asszociációktól (Helleboro odoriSpiraeetum mediae, Tamo-Quercetum virgilianae, Potentillo micranthae-Quercetum dalechampii) elsősorban Fagetalia fajok révén, a Fagetalia asszociációktól (Tilio tomentosaeFraxinetum orni, Asperulo taurinae-Carpinetum, Helleboro odori-Fagetum) pedig főleg Quercetea fajok segítségével választhatók el. A differenciális fajok jelenléte, vagy hiánya egyrészt a társulásonkénti eltérő ökológiai háttérrel magyarázható, másrészt a Mecsek területének kisebb fitogeográfíai különbségeivel hozható összefüggésbe. A Mecsek (Aconito anthorae-Fraxinetum orni) és a Bakony (Veratro nigri-Fraxinetum orni) tetőerdeinél a karakterfajok csoportrészesedése és csoporttömege azért nem mutatott lényeges különbséget, mert rendkívül hasonló körülmények között kialakuló - egymással vikariáló - asszociációkkal állunk szemben. A közel azonos környezeti feltételek mindkét tájon hasonló igényű karakterfajok megtelepedésére nyújtanak lehetőséget. E két asszociáció elkülönítésére elsősorban a flórafejlődési viszonyokkal kapcsolatos eltérő faji összetétel lehet irányadó. Az Aconito anthorae-Fraxinetum orni társulás differenciális fajainak egy része nálunk csak a Mecseken és a közeli dél-dunántúli dombságokon (Külső- és Belső-Somogy, Zselic, Völgység, Geresdi-Szekszárdi-dombság) terem: Aremonia agrimonioides*, Asperula taurina*, Chaerophyllum aureum, Helleborus odorus, Scilla vindobonensis ssp. borhidiana, Stachys alpina, Tilia tomentosa. A Doronicum Orientale* és a Ruscus aculeatus viszont DélDunántúlról felhatol a Dunántúli-középhegység nyugati részére, főleg Keszthelyi-hegységbe, de a Bakonyból már hiányzik. A flórafejlődési viszonyokat tükröző differenciális fajok másik része a Mecseken és a Bakonyban egyaránt előfordulnak, de a Bakonyban ritkák és a bakonyi tetőerdőkből nem is kerültek elő: Hepatica nobilis, Lathyrus venetus*, Lonicera caprifolium*, Luzula forsten*, Primula vulgaris, R. hypoglossum*, Rosa arvensis, Tamus communis. Akadnak olyan növények is, amelyek Dél-Dunántúlon és a Magyar-középhegységben is előfordulnak, de a Bakonyból hiányoznak: Aconitum anthora, Scutellaria altissima, Waldsteinia geoides. Végül vannak olyan fajok is, amelyek mindkét tájegységen viszonylag gyakoriak, de a Bakony tetőerdeiből vagy nem kerültek elő, vagy pedig legalább