Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Kevey Balázs és Borhidi Attila: A Nyugati-Mecsek tetőerdei

KEVEY-BORHIDI: A NYUGATI-MECSEK TETŐERDEI 195 ma felhatol a hegytetőre, elősegítve ezzel a melegkedvelő fák (Fraxinus ornus, Quercus pubescens, Quercus virgiliana, Sorbus torminalis) és cserjék (Cornus mas, Euonymus verrucosus, Viburnum lantana) megtelepedését. Az aljnövényzetben már lényegesen kevesebb melegkedvelő növényfaj talál menedéket. Ennek oka elsősorban az, hogy a lombkorona- és cserjeszint erősen beárnyékolja az aljnövényzetet, s ezáltal az északi oldal gyertyános-tölgyesei és bükkösei felől hűvös és párás mikroklímatikus hatás éri az itt élő lágyszárúakat. A gyepszintet ezért elsősorban a mezofil növények uralják, de közöttük szórványosan xerofil elemek is előfordulnak. Ily módon a tetőerdők faji összetételéért hasonló klimatikus tényezők felelősek, mint a Dunántúli-középhegység karszterdeiben (Fago-Fraxinetum orni), ahol szintén meleg és hűvös klímát kedvelő fajok élnek együtt. Összefoglalva a fentieket, a tetőerdőket nagy általánosságban Quercetea pubescentispetraeae jellegű lombkorona- és cserjeszint, valamint Fagetalia jellegű gyepszínt jellemzi. Kialakulásukban az égtáji kitettség és lejtőszög nem játszik jelentős szerepet, mégis a vékony, köves rendzina talaj miatt nem sorolhatjuk a zonális társulások közé. A tetőerdőket helyesebb - a szurdok- és törmeléklejtő-erdőkhöz hasonlóan - a kőtörmelékes talaj által befolyásolt, s a gyertyános-tölgyes zónához kötődő extrazonális asszociációnak tekinteni. 4.2. A tetőerdők faji összetételével kapcsolatos kérdések Az 50 cönológiai felvétel alapján a mecseki tetőerdőkben 31 konstans (K V), 23 szubkonstans (K IV), 21 akcesszórikus (K III), 26 szubakcesszórikus (K II) és 94 akcidens (K I) faj szerepel. A konstancia-osztályok közül tehát a két szélső értéknél (K V és K I) jelentkezik egy-egy maximum, míg az akcesszórikus fajoknál (K III) figyelhető meg a minimum. Ez az eloszlás ideálisnak tűnik, s azt sejteti, hogy a kvadrátok faji összetétele hasonló, tehát az asszociáció viszonylagos homogenitást mutat, továbbá az alkalmazott kvadrátok méretének nagysága (1600 M

2) megfelelő (vö. Du R

IETZ 1921; JUHÁSZ N. P. 1975,1977; ZÓLYOMI 1951; KEVEY 2008). A tetőerdők különlegessége az a kettősség, amely szerint állományaiban meleg és hűvös klímát igénylő fajok keverednek. E jelenség oka az, hogy e társulás létrejöttében xerofil és mezofil asszociációk csúsznak egymásba. A napsütötte déli oldalról a meleg levegő felhatol a hegytetőre, s mindez lehetőséget nyújt a molyhos tölgyesek (Tamo-Quercetum virgilianae) melegkedvelő növényeinek megtelepedésére. A tetőerdők lombkorona- és cserjeszintjét így elsősorban a száraz tölgyesek Quercetea pubescentis-petraeae jellegű fái (pl. Fraxinus ornus, Quercus pubescens, Q. cerris, Sorbus domestica, S. torminalis) és cserjéi (pl. Cornus mas, Euonymus verrucosa, Rosa arvensis, Viburnum lantana) alkotják. E fák és cserjék beárnyékolva a gyepszintet, lehetővé teszik az árnyékos északi oldal felől érkező hűvös és párás mikroklíma megőrzését. Az aljnövényzetben ezért a mezofil gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum) és bükkösök (Helleboro odori-Fagetum) Fagetalia fajainak tömeges előfordulása jellemző (pl. Allium ursinum, Corydalis cava, Isopyrum thalictroides, Mercurialis perennis stb.). E növények dominanciája mellett a Quercetea fajok (pl. Aconitum anthora, Dictamnus albus, Doronicum hungaricum, Euphorbia epithymoides, Pulmonaria mollis stb.) csak szálanként, vagy kisebb csoportokban képesek megtelepedni. A tetőerdőkre ennek megfelelően Quercetea jellegű lombkorona- és cserjeszint, valamint Fagetalia jellegű gyepszint jellemző. Megfigyelések szerint az Allium ursinum típusú állo-