Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN
AZ APÁTSÁG SZOLGÁLÓNÉPEI A XIII. SZÁZADBAN A pécsváradi nagybirtok birtokállományának kezdeti és későbbi képéhez az interpolált alapítólevél birtokfelsorolásának adatait fel tudtuk használni. Nem mondhatjuk el ugyanezt azonban a szolgálónépekről szóló részről, mely a régebbi és újabb állapotokat összekeveri. Forrásaink természete miatt a termelőerők XIII. századi fejlettségét az úri szolgálat tárgya alapján, a szolgálónépek körében észlelt munkamegosztás alapján vizsgáljuk tovább. 90 Azzal, hogy az alapítólevél 26 szolgálónépét a XIII. század első harmadában még mindig egykori szabad vagy szolgaercdetük szerint sorolja fel, némi nehézséget támaszt annak eldöntésénél, hogy kiket tekinthetünk földműves munkát végző szolgáknak. Márpedig meg kell vizsgálnunk, hogyan tükröződik a szolgálónépek sokaságán a termelőerők elért állapota. Az alapítólevél csak 36 szántóvetőt említ 110 szőlőműveshez képest. Említettük már, hogy ez nem felel meg a való helyzetnek, régebbi adat a valóban XIII. századiak között, habár felmerül az a lehetőség is, hogy a 36 szántóvető az apátság majorsági gazdaságában szolgált, s nem kívánja ez az adat valamennyi szántóvetőt felölelni. Figyelmünket a kérdés megoldásánál a „szabadság" valójában a szolgaság felsőbb szintjén levő, sorrendben is előbb említett „ministri" szóval összefoglalt 156 lóval és 409 lóval és kocsival adózó szolga csoportjára tereli számos körülmény. Ezek az alapítólevél felsorolásmódjából, kifejezéseiből is kivehetően egykor szabad elemek más nagybirtokokon lovas és fogatos szolgálatokon felül már régebben kötelesek termény, állat stb. szolgáltatások adására is. A szentmártoni nagybirtok kezdeti 9 faluról 30 falura szaporodott 1093. évi állományán élő 131 szabad eredetű szolgával kapcsolatban pl. azt látjuk, hogy mindennemű szolgálatra kötelesek voltak, szőlőt, földet műveltek, s utánuk adóztak földesuruknak, házukat szabadon birtokolván. 91 A kutatás e szabad eredetű lovas szolgák fokozódó süllyedésével, terheik növekedése miatt vívott harcaikkal sokat foglalkozott. Nagy számban való előfordulásuk annak külsődleges magyarázata lehet csupán, hogy a nagybirtok közlekedési szükségletei miatt voltak ilyen sokan, számuk több mint felére emelkedvén a XIII. század elejére valamennyi szolgálónép számának. Bennük a területen már-már egyeduralkodó feudális földesúr „védelme" alá került szabad magyarokat láthatjuk. E réteg jogállásában sokáig felette állott a nemzetségfők kialakulóban levő úri hatalma alól az új feudális földesúr hatalma alá került egyre sokasodó „eredeti" szolgarétegnek, a későbbi jobbágyoknak. Örökjogon bírt földrészesedésévcl (a közös határból) s elrabolt szabadsága egyéb emlékeinek birtokában elsődlegesen még csak lóval és fogattal 90 KARÁCSONYI G891) művében közölt szövegből veszszük a XIII. századi alapítólevél korából való adatokat. Vö. SZENTPÉTERY 1918. 91 SÖRÖS-ERDÉLYI 1902. 590-92. teljesítendő szolgálatra kötelezve alkotta az aránylag előnyösebb helyzetű ún. „ministri" nevű csoportot. A XIII. század felé közeledve azonban a feudális szervezettség előrehaladásával gazdasági téren mégis közelebb jutott az alsóbb szinten álló szolgák helyzetéhez. A termelőerőknek a XIII. századig elért fokát tehát a szolgálónépek körében a földművessé vált lovas és fogatos szolgálattal terhelt egykori szabadok nagy száma jelez. Hogy a szőlőműveseket közöttük kereshetjük, arra XIII. századi adatok mutatnak. Idővel ezek képtelenek voltak felvenni a versenyt a nagybirtokkal, ezért kénytelenek voltak földjüket eladni, és ezzel a későbbi értelemben vett jobbágyok közé süllyedtek. 02 Egy ilyen esetet dokumentáló adat szerint az alapításkori állományhoz már nem sorolható, csak a XI-XII. század között megszerzett Nadica faluban János fia Ivánka (Joanka) nagy szegénységre jutván engedélyt kért 1259-ben Beatus apáttól szőleje eladására. Az apát és a konvent - „de consilio omnium Jobbagiorum nostrorum" - az engedélyt megadta, amely az előbbivel azonos esetre, itt azonban már később függésbe került birtokos szabadra vall, kit családi neve is annak mutat. Elszegényedése nemcsak e réteg fentebb jellemzett sorsára és a legnagyobb hasznot hajtó termelési ág művelőinek a nagybirtok melletti stagnálására vet világot, hanem azt is tanúsítja, hogy az egykori kisebb birtokos szabadok földjüket maguk művelték, termelők voltak. Minthogy ezeknek a XI. századi eredetű „ministri" megjelöléssel 91 s egyébként is külön említett, névleg lovas szolgáknak a száma a XIII. század elejéig már felülmúlta az egyéb rendű szolgák számát, a nagybirtok közelebbről vizsgált központi állományán, e korán kialakultán álló területen különösen nagy számú birtokos szabad jelenlétére kell gondolnunk, mégpedig olyan értelemben, hogy még ekkor sem voltak mind függőségben, voltak közöttük még valóban szabadok. Az alapítólevél kifejezetten céloz rájuk, mikor tizedfizetési kötelezettségükről beszél, valódi szabadságukat máris kétes színben tüntetve fel. Ez sem zárt számú, hanem egyre növekvő szolgálóréteg tehát, melynek ellenálló erejét, némi öntudatát az újabban „védelem" alá kerük szabadok a maguk új keletű sérelmével állandóan táplálták. Nem véletlen, hogy gyér emlékeinknek egyike éppen a lovas szolgák úr elleni harcának, kezdetben anarchikus kizsákmányolásuknak szervezett kizsákmányolássá változásának emlékét hagyta ránk. 1233-ban a pannonhalmi apát-földesúr és szolgálónépei között létrejött egyezségben az ottani „ministri" nevű csoport sérelmeit a pécsváradi nagybirtok lovas jobbágyainak már korábban kiharcolt vívmányaira hivatkozva rendezik. 9 '' Eszerint, ha az apát kíséretül magával viszi vagy követségbe küldi őket, 92 ÁUO III. 171-76: „Quam quidem vineam a Baal vinitore nostro ex nostra permissione idem Comes Bodor noscebatur precio comparasse pro sex marcis . . ." 93 SZEKFÜ 1912. 10-11. !,t SÖRÖS-ERDÉLYI 1902-1912. Oklcvéltár I. 134. sz.: az apát a lovas szolgák lovainak élelmén kívül a hírnökei részére az addig ugyancsak tőlük igényelt hátaslovat is a magáéból köteles ezután kiállítani.
