Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)
IV. A mohácsi kerámia készítés módjai
A gyúrópad szeles deszkából készült, négy lábat, léccel kötötték össze vagy földbe ásták. A mázőrlö felső és also őrlőkövekből állt. Az alsó követ egy magasra kiképzett padkába, vagy asztalra építették be. A felső kő köldökvason forgott, közepén nyílás van. mely a massza beöntésére szolgál. Meghajtása egy bot segítségével történt, amelynek also vége a korong felső lapjában lévő lyukba, a felső vége pedig gerendába bevert karikába volt behelyezve. Az őrleményt a kő korongja körül kiképzett csatorna gyűjtötte össze, amelyből kis lefolyón keresztül került az összegyűjtött edénybe. A kő szabályozása, a kövön lévő lyukak segítségével történt. A szárítókemence téglából készült. Rakott, hosszú füstlevezetővel, ami a meleget jól adja. A korong és a néhány lémből készült eszköz kivételével valamennyi szerszámot a mesterek maguk készítik. A korsósok az égető kemencét mindig szabadban építették fel. A fazekasok a helytől függően - lehetőleg a műhely melletti helységben, ha ilyen nem volt, akkor kint a szabadban. Az udvaron felépített kemencék igen tűzveszélyesek voltak. A nádtetős házak és az elszaporodott tüzek miatt a megye 1792ben nem engedekczi, hogy a korsósok és a fazekasok (szénégetők) a háznál felépített kemencében égessenek. A rajta kapott mesterekkel szemben a három forint pénzbüntetést és az áru elkobzását rendeli el. Ezért a mesterek hat pontban összefoglalt kérelemmel fordulnak a megyéhez. 1:1 A mesterek 131 Céhlevél, KDM Hgy. 56. Si. 9. „Tekéntetes Nemes Baranya Vármegyének nyújtandó alázatos Könyörgő levele Mohátsi Gelentsér, és Korsós Mester Embereknek a végett, hogy égető Kementzéjeket mint eddig, úgy azután is mostani Helekcn meg tarthassák. Tekintetes Nemes Vármegye! Most foló Holnapnak első Napján nálunk Hirdettetett futó levélből éltettük, hogy GclentséreKnck, és Szénégetőknek városban, vagy faluKban égetni 3 f büntetés, és égettetésre készült partékájoknak ell vesztése alatt tilalmaztatik, mely tilalom minket annál érzékenyebben illett iszőr Mivel igen Számosan vagyunk, akik fazekas, és Korsós mesterségünkkel élelmünket szerezzük, és nem tsak Lak-hclünknek vidéKjét, sőtt még távul lévő tartományokat is hajókon le Hordott műveinKel segittyük, s élelmünkre egyéb módunk nem lévén, Ha ebben vagy terheltetünk, vagy erőnket feliül Halladó Készületnek Kívánságával Szorongattatunk, mesterségünket félben Hagyni, s minthogy egyéb gazdasságunk mintsen, vagy igen tsekél vagyon, a' mezei munkát pedig vagy nem értyük. vagy nem Szoktuk. Koldulással noha Ortzánk pirulássa mellett, Kéntelcnéttetnénk Szükséges táplálásunkat Szerezni. iszor Hogy pedig Ház-heleinKben Készült Kemcntzéinket ell bontatván azokat új pénzen szerzet heleKen, új, és terhes Költséggel állétsuk föll, tehetségünket föllül Haladja annyira, Hogy ha éjjel, nappal fáradjunk-is müveinket Készéttésében, ha a' ki égetésére eddig voltt módunktul meg tiltatunk fáradozásainkat ellvégre nem Hozhattyuk. Hogy jutalmát vehessünk. íszor Sött művcinKnek töredéKensége miatt is Házainktul távullabb lévő Ki égettéseket se tehettyük, mivel azokat Kézen távullabb Hordani nem győznénk. Kotsin hordani pedig töredékenységek sem engedik, sőt ha kezeken Ki Horda ni gyözhetnénk-is ezen erőnket feliül Halladó igyekezetünKnck sokkal nagyobb Kárát, mint Hasznát Szenvednének. 4szcr Mclly igyekczctünKKel azon okbul-is ellenkezik a legetetlesség, mivel hogy házainktul távulabb Hordott, és éppen maradott KészületeinKnek az üdönek mostohaságátul adnagy szamara való tekintettel a kemencéket csak ott engedélyezték, ahol megfelelő nagyságú udvar volt. 1841-ben Tóth Mihály és Tóth Imre korsós testverek kemence építését a Duna-parton nem cngedélyezekaskemence dig-is méglén a' Kementzében rakatathatnak való megmentésére Különös Hajlékot, mellyct eddig Házi épületeinkben. SzobáinKban, KamráinKban, pallásainKon találtunk, új és meg győzhetetlen Költséggel Köllenék fel alléttanunk. jször Mivel pedig Korsósok hatvaegyen, fazekasok pedig tizen-öten vagyunk, mindenestül tehát hetven Hatan, Kementzéknek, Szineknek, és Kerettéseinek annyi helet Köllenc meg Szereznünk, melleycn majd egy Kissebb falusi Község meg férhetne, mellyct a' Váróstul se nyerhetnénk-ki minthogy a' Váróstul se nyerhetnén-ki minthogy a' Körül lévő üres térségek naponként szaporodott népnek a lakheleKnek-is elKcrülhetetlenül szükségessek. 6szor Ha mind ezen végső romlásunkat oKozható KészületcKnek szüksége vizsgáltatik-is, a régi Közönséges tapasztalásbul meg valósodik, hogy miután Mező VárosunKban fazokas. és Kórsós mesterségeKnek folytatása emléKczetben vagyon, égető Kementzéinkbük támadott Szerencsétlenség Soha tsak leg Kissebben se tapasztaltatott. Nem-is lehet félelmes, minthogy Mesterségünknek fortéllyai-is meg kivánnya, a' tűznek olly ell-fujtását, hogy a' láng, vagy a' Szikra az égetendő edényeken föllül erőt ne végyen. Annak okáért, Hogy a' futó levélben tett Rendelésnek meg tartásával magunKnak utolsó romlása az adózó fundusnak fogyatkozása. S mesterségünkkel segétett köz jónak rövidsége ne KővetKezzék, Hogy a' Tekéntetcs Nemes Vármegyének alázatosan esedezünk, Hogy régi, és gondos vigyázás alatt mind cKKoaie. Szerentséssen folytatott Szokásunk mellett továbbá-is kegyesen meg Hagyni méltóztassék - Költ Mohátson 8ber Hónapnak 24dikén 1792-dik Esztendőben". (Megjelent Mándoki László közlésében, Múzeumi Körlevél. T967. 11-12, sz.)
