Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)
IV. A mohácsi kerámia készítés módjai
zi k. A tanács utasítja a varos albiróját. hogy a kemencék; építésére szükséges területet a város déli részében lévő réten jelölje ki. 132 A város által felkínált területet a mesterek, feltételezhető, a nagy távolság miatt nem fogadják el, hanem a kemence bérhasználata mellett maradtak. Emlékezet óta a városban mindössze hét korsós kemence volt. 1842-ben a város tűzrendészed kapitánya minden céhbeli mester és legény számára kötelezővé teszi a tűzrendészed szabályok ismereteit és azok betartását. 113 A kemence használatáért járó bért természetben, egy égetésért, í-ro db. 6-10 literes korsót fizettek. A piac elvesztésével ,1 kemencét égetésre csak pénz ellenében engedték át. iu: Egybeépített korsós-fazekas kemence A korsós kemence téglából készült, kerek, katlan formájú, szája felé szűkül, kémény nélküli, földbe süllyesztett. A földből kiálló részét földfal veszi körül, hogy az égetés közben keletkezett gáz a kemence falat s/ét ne repessze. A falat 35-40 cm vastagra rakják. Belül polyvás agyaggal tapasszák. A kemence két részre oszlik: felül van a rakodótér, alul a tűzszekrény. A rakodótért és a tűzszekrényt (dolnji baiijak) körben elhelyezkedő rostély és asztal (astal) választja el. A kemence falán a tűzszekrénnyel szemben van egy lyuk, amely kéményül szolgál. A századforduló táján használt kemencék nagyméretűek voltak, ^oo-Soo db korsó, vagy egyéb tárgy égetésére voltak alkalmasak. A mai kemencék kisméretűek; Baranya megyei Levéltár. Mohács tanácsülést jegyzőkönyvei, 1841/639. 133 Uo. 1842/3. magasságuk yo-120 cm, átmérőjük 120-200 cm. (L. 9to. kép) A fazekas kemence szintén nagyméretű volt. Egyik-másik elérte a kisebb szoba nagyságát. Téglából készült, fala 35-40 cm vastag, hasáb, vagy téglalap alakú. A födémfal bolthajtásos, amelynek közepén helyezkedik el a kémény. A tüzelő térnél kiálló padkája van. A belseje tüzelő és rakodó térre oszlik. A rakodó térnek két asztala van. A kettőt rostély választja el. A rostélyok között ujjnyi széles kanális (hézag) van, amelyre a fazekas égetéskor cserepet rak, hogy a láng ne közvetlenül nyaldossa az edényt. A kemence közepe táján egy nagyobb nyílás van. Ezen keresztül történik a tárgyak berakása. Fölötte található az égetés cllenőrzőlyukja. (11. kép 1 it: P'azekaskemence d) Tárgyak készítési módjai. Korsó (korsov). A készítendő tárgy nagyságához szükséges agyagot (grudjva) a mester munkakezdés előtt egész napra előre kiszabja és azt vizes ruhával betakarja. A korongra felrakott agyagot ,,jól megesapdossa", hogy az a korong közepére (sterati na polovinu) kerüljön. (12. kép) Közben a kéz szorító mozgása alatt az agyagból hengeralakú kúpot formál, melyből kis korong formájú szűrőt (resetka) képez ki. A szűrőt egy hegyes fa segítségével leveszi és maga mellé a jobb oldalra teszi. A szűrő levétele után az agyag-tömböt ismét hegyesre felhúzza, majd a/ első három ujjával a korsó száját (usia, budjoger) kiképezi. (13. kép) Ez után az agyagot ismét az ujjak segítségével szétnyomja és a korsó fedőjét (poklopica) rövid nyakkal együtt elkészíti. (14. kép) A megmaradt agyagból a korsó falát (bocina) húzza fel. (15-16. kép.) A korsó részeinek készítésénél szemmértéken kívül semmilyen segédeszközt nem használ. Az arányokra azonban nagy gondot fordít, mert különben a korsó idomtalan (flukav) lesz. Mielőtt a mester a fedőt a korsó falával összeilleszti, agyagból készült és fahamuba mártott golyókat tesz bele, hogy azok a korsó nedves falához oda ne ragadjanak. A fedőt és a korsó falát belülről kampóval (görbén nőtt fa:
