Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

III. A korsós és fazekas céh története

hctőségei miatt a mesterek igyekeznek a két mesterséget elsajátítva dolgozni. A város iparosai között régebben az első helyet a korsósok, fazekasok és a szabók foglalták el. Nyilvános felvonulások és processiók alkalmával elsőnek mindig ők vonultak fel. Kiváltságukat a király 1780ban kiadott új oklevélben ismét megerősíti.

120 Elsőbbségüket annak köszönhették, hogy a város legnépesebb kézműves rétegét alkották. Egy családon belül a 4-6 gyermek általános volt. A gyermekek rendszerint apjuk műhelyében dolgoztak. Volt olyan ház, amelynek udvarában 16 korong is forgott. A fiúk többsége apjuk mesterségében maradt, míg a lányok közül nagyon sokan korsós, vagy fazekas legényhez mentek férjhez. Munkája egész éven át csak ügyesebb mesternek volt. Kiegészítő keresetük a kis szántóföldi és szőlőföldi gazdálkodásból volt. Ezen125 Mohácsi Hírlap. 1916. VII. :. kívül napszámba jártak, kenyérgabonájukat részben részaratással keresik. A fát az erdőben a téli hónapokban termelték ki, amikor a műhelyben már kevésbé tudtak dolgozni. Családi szokásaikat nemzetiségi és etnikai csoportok hovatartozás szerint tartják. Patrónus napokon nem dolgoztak, délelőtt istentiszteleten vettek részt, délután lakomát rendeztek. Szombati napon csak déli 12 óráig dolgoztak. A korsósok pünkösd utáni szerdán, az ún. forgószerdán (vrticava srida) szintén nem dolgoztak, mert aki ezen a napon a koronghoz ült, annak egész évben fájt a feje és szédült a templomban.

126 A korsósok a két világháború között külön délszláv zenekart hoztak létre, amely a megye délszláv falvaiban „korsósok zenekara" (k.or'sovar

ska banda) néven lett ismert. l2G Szepcs Lajos: A mohácsi fazekas és korsós mesterség Néprajzi Közlcménvek. 19^9. IV. sz. 71. Korongolás iSçyben r

Zelesny Károly jelvétele)