Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

II. Bevezető

eletében, a vasutak megépítéséig igen rangos helyet foglalt el. A megye termékeinek nagy részét a szom­szédos országok piacaira a dunai útvonalon szállít­ják, az árut ugyanezen a vonalon hozzák be. Mohács és környékének kereskedelme a megye többi falvai­hoz viszonyítva élénkebb volt. 1 ' 1 A török Baranyából való kiűzése után fontos kereskedelmi központtá alakult ki. 1701. február 20-án, évi három országos vásár megtartására kap engedélyt. 1 '' 1770-ben a vá­ros területén „csupán egy kereskedő kompánia volt, amely nagyobb vonalú kereskedelmet folytatott. Ezek a nyomok szerint gyapjúval és iparcikkekkel kereskedtek. Pl. egyik évben átvették az egyik kor­sóstól mintegy 2000 db korsót adósság fejében." 16 1786-ban névszerint az alábbi kereskedőket ismer­jük: Popovics Dömötör, Popovics Vászó, Ivánovics Pál, Joszipovics Miklós és Veszelinovics János. Az árut hajóval szállítják Bécsből, Pestről és Görögor­szágból. A pécsi, bolyi, szekszárdi és bátaszéki, ba­jai vásárokat látogatták. Ezen kívül áruval megra­kott szekérrel járták Mohács és megye falvait. Ivá­novics Pálnak Olasz és Nyomja (Szederkény) köz­ségekben árulerakata volt. Vámot a megye területén nem fizettek. A kincstárnak évi 9 ft. 60 dénárt, a megyének 4 ft. 30 dénárt adóztak.'' A XVIII. század vége felé és a XIX. század ele­jén a kereskedelem fellendül. A megtartott vásárok, piacnapok, a dunai, a szárazföldi kereskedelem, a helyi iparosok áruszállítása kialakítja a város fuva­ros és hajóvontató rétegét. 18 Popovics Dömötör ke­reskedő hajói a Duna, Dráva és Morava vizeit jár­ták. 11 ' A hajóslegények peranyaga arra enged követ­keztetni, hogy Mohácsnak több hajótulajdonosa volt. ,,A város maga is rendelkezett a hajók vontatásá­hoz szükséges igaerővel, nagyszámú hajóvontató ló­val."­0 Vásárai igen látogatottak voltak. A felhaj­tott sertéseket részben a győri, a soproni és a Vas megyei kereskedők vásárolták.­1 Mohácsnak ebben az időszakban szatócsokon kívül s nagy kereskedője volt.­'- Az 1840-es évek táján ,,Pécs után az első ke­reskedőhely Baranyában Mohács, ahol esztendőn át négyszáznál több hajó rakodik, vagy köt ki." 23 Mo­hács kereskedelmi mérlege a következőképpen ala­kult: ,,Só: 100000. Bor: 50000. Pálinka: 4000. Kő­szén: 50000. Fenyőfa; deszka, léc, zsindely: 20000. Gubacs: 60000. Gyapjú: 3000. Bőr: 2000. Kender: 1000. Repczeolaj : 2000. Rongy: 2000. Különféle ki­sebb áruk: 6000. Dinnye, hajma, sajt, kolbász isoc ** Rúzsás Lajos: I. m. 164. p. 15 Leopold császár vásár engedélye. KDM Hgy. 56. 131. 1. 16 Jakab István: I. m. * 7 Descriptio Phisico - Politico - Topographico Com. Baranyiensis, OSzK Fol. Lat. 289. II. - ff. 160-179. 1S Andrásfalvy Bertalan: A mohácsiak állattartása 1686­tól 1848-ig I. Budapest, 1968. Dunántúli Tudományos Gyűj­temény 90. 321. p. 19 Descriptio Phisico - Politico - Topographico Com, Baranyiensis, OSzK Fol. Lat. 289. II. - ff. 160-179. 20 Andrásfalvy Bertalan: I. m. 321. p. 21 Rúzsás Lajos: I. m. 104. p. 22 U. a. 23 Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. 85. p. mázsa, összesen 300 500 mázsa, hová a' rőfös áruk, papír, viasz, méz, gyarmati czikkek és egyéb' szállí­tása hiteles adatok' hiánya miatt még nincs beszá­mítva." 2 ' 1 Mohácson az 1724-es összeíráskor egy nemes csa­lád élt. 2j Területét a pécsi püspökség jogilag, mint régi tulajdonosa a királytól adományként 1703-ban kapta vissza.­0 A város lakossága „mezőgazdasági érdekeiért a püspökkel, mint földesurasággal szem­ben óriási küzdelmet fejtett ki, szinte jogi harcot folytatott, mely majd másfél századig tartott." 2 ' Céljuk a földesúri kötöttség felszabadítása volt. 1725-ben kötött megállapodás szerint a város évi 1500 forint ellenében minden földesúri szolgáltatás­tól mentesül. Az 1500 Ft-ról szóló szerződést peres úton felbontják és 500 Ft-ban egyeznek meg. 28 A föl­desúrral történt megegyezés a gazdasági viszonyok javulását is jelzi, noha a termelőerők „még távol voltak attól, hogy utolérjék az ország török uralom­tól megkímélt területeit." 2 " Egyben jelzi azt is, hogy a földesúr csökkenti a legelő korlátlan használatát - megvonta a jobbágyaitól a szabad vadászatot, ma­darászatot és a halászatot is. 30 E korlátozások ellenére Mohács lakói között már bizonyos munkamegosztás megindult. „Az 1752-i összeírás szerint akkor volt Mohácson kézmíves: I. osztályú 9, II. osztályú 11, III. osztályú 37, tehát összesen 57. Leginkább bocskorosok, csizmadiák és fazekasok, illetve korsósok." 31 1786-ban a kézműve­sek száma ugrásszerűen 136 főre emelkedett. Ebből: mészáros 1, tímár i, sütőmester 1, orvos 2, kovács 4, kádár 1, asztalos 2, kerékgyártó 2, lakatos 2, varga 1, szűrszabó 2, szabó 5, bocskorkészítő 18, csapómester 6, szűcs 8, sarukészítő 15, fazekas 7, korsós 40, molnár 4, szíjgyártó 1, kötélverő 3, ta­kács 5, kalapos 3, gombkötő 1, ács i. 32 A kézművesipar kialakulásánál fontos szerepet játszott a rendelkezésünkre álló helyi nyersanyag, az uradalmak szükségletei, a lakosság igénye és dunai kereskedelmi útvonal adta lehetőségei. „Legelter­jedtebb és legjövedelmezőbb iparág egyike a bocs­koros ipar lett, és a mohácsi specialitás, a mohácsi korsósok." 33 Az egyes kézműves és háziipari ágak között a nyersanyag és piac hiánya következtében nagy kü­lönbséget nem találunk. A kézműveseknek kiegészí­tő foglalkozást a mezőgazdaság jelentett, míg a me­zőgazdaságban dolgozóknak pl. a korsósság. A mo­hácsi kézművesek többsége idegenből betelepült ma­gyar, délszláv (sokác és szerb) és német mester Fölkér József: I. m. 50. 25 U. o. 48. 20 U. o. 103. U. 0, 104. 2b Rúzsás Lajos: T. m. 45. 29 U. 0. 28. 30 Fölkér József: I. m. 124. 31 U. o. 125. 32 Descriptio Phisico - Politico - Topographico Com Baranyiensis, OSzK Fol. Lat. 289. II. - ff. 160-179. 33 Fölkér József: I. m. 125.

Next

/
Oldalképek
Tartalom