Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

II. Bevezető

II. BEVEZETŐ Mohács a török uralom alóli felszabadulása után aránylag gyors fejlődésnek indult.

1 A lakosság száma gyorsan megnövekedett. 1690-ben a városnak mindössze 360 lakosa volt. 1717-ben 592 fő, 1752ben 1783 fő és 1783-ban 3670 fő.

2 Ezt a gyors növekedést részben a természetes szaporulat segíti elő. részben az újonnan betelepült sokác, szerb és német bevándorlók, akik tömegesen 1690-es és 1720-as évek után települtek be.

3 A gazdasági és társadalmi megerősödést nagymértékben a kitűnő fekvésének és a dunai kikötőjének köszönhette. A fejletlen termelési eszközöket részben ellensúlyozta a félnomád állattartás, a halászat és vadászat nagy lehetősége, amely jelentősen megkönnyítette a lakosság életét. A város lakóinak túlnyomó része a néhány kézműves és szatócskereskedőn kívül a XVIII.. század első feléig földművelésből, állattartásból és gyűjtögetésből élt.

4 Az 1711-es összeírás alapján Mohácson 40 család lakott. Ebből 3 fő hivatalnok és 3 fő kézműves volt.

5 Az 1770-es adatok alapján a lakosság 70%-a földművelő, a másik 30%-a már iparos és kereskedő. A kereskedők az iparosoknak a 10%-át tették ki.

6 Mohács 19 340 kat. holdon terül el. Ebből szigeti rész il 296 kat. hold, szőlőterület 1730 kat. hold, a város jobb partján 6314 kat. hold található. A Duna jobb partjának nagy része erdő és legelő, kisebb része szántóföld és szőlő volt. A szigeti határrészen 3600 kat. hold árterületet,

7 kerteket, nagy kiterjedésű legelőt és püspöki uradalmat találunk.

8 1 P. Unyi Bernardin: A mohácsi ferencesek története. Gyöngyös, 1943. 28. p. Ezt a fejlődést a Rákóczi-féle szabadságharc a város felgyújtásával megszakítja. 2 Tihanyi János: Mohácsi útmutató. Mohács, 1941. 7. p. 3 Rúzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711-1848. Budapest, 1964. 35. p. „A németek 1720 után érkező második hullámából telepített birtokaira a legtöbb baranyai nagybirtokos". Taba István: Baranya népessége a XVII. század végén. Pécs, 1941. 69. p. „A németek betelepítésére már 1689-ben történtek kísérletek". Sárosácz György: A pécskörnyéki bosnyákok népviselete. Kézirat, ELTE Bölcsészettudományi Kar, 1965. 3-33. p. 4 Descriptio Phisico — Politico - Topographico Com. Baranyiensis, OSzK, Fol. Lat. 289. II. ff. 160-179. 5 Fölkér József: Mohács története. Mohács, 1900. 50. p. G Jakab István: Mohács közigazgatása a XVII. században. Kézirat, KDM Adattára 23-67. 7 Tihanyi János: I. m. 5. p. ö Ottendorff Henrik: Budáról Belgrádba 1663-ban. Pécs

; Kiterjedtebb földművelés csak a püspöki uradalomban folyt,

9 míg a lakosság gabona szükségletének jelentős részét - Mohács határának jobb oldalán - ármentes területen, a konyhára szükséges kerti növényeket pedig a város déli részén elterülő kertekben és szigeti tanyákon termelte. A földművelés mellett Mohács lakói elsősorban állattartók voltak. A hatalmas szigeti árterületeken bőséges legelő állott rendelkezésünkre, de jelentős kiterjedésű rétet és legelőt találunk a város déli részén is. Állatok közül lovat, szarvasmarhát, sertést és juhot tartottak. Az 1711-es összeírás szerint Mohácsnak 63 ökre, 183 tehene, 175 lova, 121 tinója és csikója, 119 db sertése, 29 borjúja, 58 emséje volt.

10 Az eladásra szánt növendék állataikat kicsapták a szigeti tanyákra,

11 ahol valamennyi állatfajtát falkában, minden gazda külön-külön legeltetett. A városban elsősorban igásállatot és tehenet tartottak,

1- de a legelőre ezek is tavasztól őszig kijártak. A téli takarmányt az árterületekről és a rétekről gyűjtötték be. Télre lehetőleg csak a továbbtenyésztésre szánt állatokat hagyták meg. Ilyenkor a szigetbe kicsapott állatokat behozták a városba. Mohács dombjain jelentős mennyiségű szőlőtermelés folyt, amelyet részben saját szükségletükre, részben pedig piacra termeltek.

13 Az erdőben és a szigeti árterületeken fakitermelés folyt, amellyel saját szükségletükön kívül kereskedtek. A lakosság táplálékának jelentős részét halászattal és vadászattal szerezte be. Az évente medréből kilépő Duna, az árterületek, a négy halastó halban és madárban, az erdő vadállatokban igen gazdag volt. A XVIII-XIX. század elejéig Mohács a szűk áruforgalom ellenérc a megye gazdasági, kereskedelmi [943. 54. p. „A Duna túlsó oldalán van egy sziget sok fával, ahol e helység lakosainak különböző gyümölcsös és zöldséges kertjei vannak". 9 Rúzsás Lajos: I. m. 16. p. „Nesselrode pécsi püspöknek például mohácsi birtoka miatt egy nagy határperben kellett megmérkőznie a bellyci uradalom tulajdonosával, a nagyhatalmú Savoyai herceggel". 10 Fölkér József: I. m. 103. p. " Rúzsás Lajos: I. m. 148. p. U.a. 13 Jakab István: I. m. Az elszaporodott kocsmákat kél borbíró ellenőrizte. 1771-1772-cs évben Kostanczi József és Sárkics Antal.