Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)
IV. A mohácsi kerámia készítés módjai
Berakott kemence $2: Berakott kemence rág, macskaköröm stb. díszítés készítését a feleség vagy a nagylány végezte. Az irókázó asszonyok közül többen olyan ügyes rajzkészségre tettek szert, hogy más mesterekhez is bérért eljártak irókázni. Pl. Schneidler Alajosné. A tér jó felosztása mellett nagy gyakorlattal rendelkező kézre volt szükség, hogy minden motívum a maga helyére kerüljön. A festékbe mártott kefe vagy pecsét különösebb közügyességet nem követelt. A díszítés irókázása, illetve felrakása után az egész felületet színtelen mázzal leöntötték, de csak köröm vastagságra, mert különben égetés után a motívum nem látszik ki alóla és szét folyik. g) Égetés. Az edények kemencébe rakásában az egész család segédkezett. A fekete edények berakását a kemence közepén állva (gugolva) végzik. (2930. kép) Az edényeket körbe egymásra rakják: alsósorban a nagykorsókat, mozsarakat és egyéb tárgyakat. A következő sor edényeit - korsók esetén nyakkal lefelé fordítva rakták, hogy a sorok jól záródjanak. A szájánál lévő teret apró tárgyakkal töltik ki, hogy a kemence nyílását jól elzárják. (31-32. kép) Miután a kemence széleit körülrakták, a berakást végző személy kibújik a kemencéből és az asztalt felülről, kampó (kuka) segítségével az üres teret edényekkel kitölti. A kemence száját égetett cserépdarabokkal és selejtezett tárgyakkal töltik ki. (3354. kép) A 600-800 tárgyat befogadó kemencék esetén az égetésre berakott korsók a következő megoszlásban készültek: 200 db 10 l. 250 db 6 1, 50-100 db 3 1, 50-60 db 2 1. Az égetéshez fűzfát, jegenyefát, szurkos-nyárfát és vad diófát használnak, mert a puhafának erős a lángja és ennek következtében egyenletesebb az égés, a füstjében pedig sok a színező korom. Az égetés ideje a kemence nagyságától, az időjárástól és a fa minőségétől függ. Egy égetés 6-8 óráig eltart, 600800 C°-on. Mielőtt az égetést befejezték, az utolsó tűzrerakás előtt a kemence száját és a tüzelőnyílást vastag porréteggel lezárják és besározzák, hogy a kemence levegőt ne kapjon, a benne lévő füst pedig az edényeket jól átjárja, hogy azok szép szürke színt kapjanak. A korsókat a kemencéből 24 óra után, bebújva vagy vaskampóval szedik ki. (35. kép) A kereskedők részére és a német falvak lakosságának az edények fc hér foltjait vasporral bekenték. A mázas edények berakását a nagy kemence esc tén szintén bebújva, a kis kemencéknél kívülről végezték. Az áru berakásánál a mester mindig arra ügyelt, hogy a tömör, tömegében súlyt adó tárgyak kerüljenek alulra, mert ebben az esetben a „láng nem futott meg", a tárgyakra pedig nem nehezedett nagy súly. A tálasedények esetén közvetlen az asztal ra, élére rakva a tányérok kerültek; a két sor tányér tetejére a legkisebb méretű tál, majd a két tál köze újabb sor nagyobb méretű tál. A köcsögöket és a főzőfazekakat fektetve tették. A zsengére égetésnél a
