Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

IV. A mohácsi kerámia készítés módjai

tányérok és a tálak közé cserépdarabokat, virágcserepeket, vagy köcsögöt tettek, hogy azokat a megolvadt máz egymáshoz össze ne ragassza. Orros kancsó, kiöntőcsövcs butykoskorsó, kulacs és egyéb mázas edényeket virágcserépbe raktak, vagy cseréppel elkülönítették. Miután a kemencét megrakták, a rakodó rést befalazták és csak a nézőnyílást hagyták nyitva. A kemence tüzelését puhafával kezdték, keményfával folytatták, s végül puhafával fejezték be. A tüzelést mindig a padkánál kezdik, majd lassú felmelegítés után a/ edények izzadni kezdenek. Tüzelésnél ügyelnek, hogy a kemencében 10-12 százalékos nedvességnél ne legyen több, mert füstje elrontja a máz színét. A hőfokot a kémény füstjéről állapítják meg. Amikor füst jön, akkor nincs hőfok, amikor a kémény nyílásánál a levegő vibrál, akkor a kemencének megfelelő hője van. Az égetést a kemencében lévő kis lyukon betett próbadarabbal ellenőrzik. A máz égetésére 850-900 C°-ra van szükség. Ha a máz „megérett", akkor a tüzet megtartják, a kemencét lezárják, hogy ne kapjon levegőt, mert különben a máz felületén hólyagok keletkeznének. A kemence nyitására nagyon kell vigyázni, mert ha hirtelen hideg levegőt kap, az edény megreped. Ezért, aki tehette 24 óráig hűlni hagyta. Az égetés igen nagy szakértelmet követel, mert különben oda az egész kemence áru. Tüzelésnél vigyáznak, hogy az edényt láng ne érje, mert akkor megreped, vagy ledobja a mázt - különösen, ha zsengére égetés helyett mázra égetnek. Az edények kirakása után az elfolyt mázat szükség esetén leköszörülték, a megrepedt fazekat, lábost és tálat dróttal megfoltozták és olcsó pénzért azt is el tudták adni. A kemence <zája I4: A kemence hejedt