Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

IV. A mohácsi kerámia készítés módjai

zS: Tálak szárítása az udvaron A fekete, barna (crrii, crnomanjast kalaj) mázakat kaukázusi kőből készítették, amelyet kereskedelem útján szereztek be. A követ 24-28 óra hosszat áztatták. A masszába vasoxidot és kvarcot tettek bele. A kvarcot (békasó) dunai sóderből válogatták ki és égetés után porrá törték. A barna szín előállításánál fehér földfestéket adtak hozzá. Kék (píavi kalaj). Az átlátszó mázba kobaltoxidot tettek, amelyet készen vettek. A különböző má zakba, hogy azok „tüzes fényt" kapjanak, ólomoxidot kevertek, amit maguk égettek. Az ólommérgezést csak azok kerülték el, akik a mázzal dolgozás ideje alatt a műhely helységét szellőztették, a szájat és az orrt kendővel lekötötték, nem dohányoztak, nem ittak és olyan helységben nem aludtak, ahol mázt vagy nyersen mázolt edényt tároltak. Miután egy kemencére való edény összejött, a fazekas hozzáfogott azok festéséhez. Elsőnek a máz alatti festéket - engobot tette fel. A felrakáshoz kanalat és ecsetet használt. A fehér engob az alapszín megadása mellett az agyag pólusait jól eltömte. Az alap festése után az edényt ismét szárítja. A zsengére égetett tárgyra a díszítést a mester kefével rázott, pecsétes vagy irókázott technikával készíti. Az ecsetes technikával egy-két műhely az 1930-as évek táján kísérletezik. A vonal, vagy a hullámvonal mindig a mester munkája, lassan hajtott korongon gurgulával készítette. A madár, vi29; A kemence berakása 30; A kemence berakása