Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)

IV. Eredetkérdés

leginkább rokon zsinórtechnikás és tekercselt pálcikás díszítésű mészbetétes edények.'-'" Valószínűnek látszik, hogy a Duna mentén e két eltérő eredetű, hatvani és nagyrévi lakossághoz, Burgenlandból érkező kisebb litzenkerámiás elemek csatlakoztak, melyeknek feltűnése megváltoztatta a kétféle őslakosság eddigi összetételét, befolyásolta ha igen kismértékben is életmódját és anyagi műveltségét. Ez a történelmi változás eredményezte az anyakultúrákon belül e két etnikai csoport elkülönülését olyannyira, hogy külön csoportnevekkel illethetjük őket. (Hatvani kultúra — tokodi csoportja; Nagyrévi kultúra — Szigetszentmiklós—kisapostagi csoportja.) A két csoporton belül ma még nem látjuk tisztán a bizonyosan nagytömegű őslakosság (hatvani, nagyrévi) és az igen kevés számú, de határozott nyomokat hagyó nyugati elemek viszonyát. A tokodi csoportnál az érkező népesség nagyobb jelentőségű lehetett, a Szigetszentmiklós -—kisapostagi csoportnál viszont sokkal jelentéktelenebbnek látszanak. Még abban az esetben, ha a beszivárgó, állattartó, gyorsan mozgó nyugati elemek bizonyos igen rövid ideig fölényben is voltak, néhány tárgyi hagyatékon túl lényeges kultúraformáló szerepükkel nem számolhatunk. Ez indokolja azt, hogy mindkét csoporttal az anyakultúrákon belül foglalkozzunk, azokkal szorosan együtt tárgyaljuk és megnevezésükben alapvető odatartozásukat is hangsúlyozzuk. 3. A Liztenkerámia kultúrájának önálló terjeszkedése megfigyelhető a Dunántúl területén úgy is, hogy az anyag nem más kultúrákhoz kapcsolódva kerül elő. A dunántúli korai bronzkor nyugati kapcsolatai ezen keresztül határozhatók meg leginkább. A Guntramsdorf—drassburgi csoport. — továbbiakban összefoglaló néven Litzenkerámia. — előfordulását több szórványos lelet mutatja Győr-Sopron és Vas megye területén. Az eddigi ismert lelőhelyek a következők: Győr—Reptér.-''

8 Kőszeg, Bükk, Sopron—Városi puszta, 249 Koroncó,

250 Rábacsécsény— Fudpuszta,

351 Mórichída—Dombiföld,

25 Bezi Péterházapuszta.

253 Szalkony—Kavicsbánya és Fertőrákos.-"'' Az előkerült emlékanyag szorosan a burgenlandi területeken, sőt tovább az Alpok peremvidékén Horvátország és Szlovénia vidékeire is lehúzódó kultúrához kapcsolható, ami azt jelenti, hogy e művelődés elterjedésének határait ki kell ezek alapján a Dunántúl Ny—DNy-i területeire is terjesztenünk. Mind az osztrák, jugoszláv és magyar kutatás egyező véleményen van abban a kérdésben, hogy Ausztria jelentős részén, az említett jugoszláv területeken és a nyugat Dunántúlon a litzenkerámiás leleteket lényegében megelőzte a Zók—somogyvári népesség, vagyis azokat előzménynek kell tekintenünk. Ez alól talán egyedül Burgenland területe kivétel, ahol a zóki kultúra sohasem tudott huzamosan megtelepedni.

2,50 E terület litzenkerámiás anyagában nem is találkozunk a zóki hagyományokkal, ami máshol pl. a zsinórtechnikás megoldású kerámia díszítés mészbetéttel való kiegészülésében jól kimutatható.

2

" A Dunántúl nyugati területeire Burgenlandból DK-irányban betelepedő Litzenkerámiáskultúra, terjeszkedése során zóki alaplakosságot talált, s e két művelődés együttes képe határozta meg a terület további fejlődésének irányát is. Elképzelésünket jól alátámasztja e nyugati népesség és a zóki alaplakosság közös, együttes hatásának nyilvánvaló jelentkezése, — minden valószínűség szerint lényeges genetikai alapokon, —• a dunántúli mészbetétes kerámia népe korai, majd veszprémi csoportjának legkorábbi lelőhelyein, sőt azok egyenes folytatásaként az előző fejezetben különválasztott legidősebb déldunántúli emlékanyagban is. A Veszprém környéki temetők, a Balatonfelvidéken újabban végzett rendszeres terepbejárások és hitelesítő ásatások adatainak ismeretében a mészbetétes kerámia népének korai, kialakulási időszaka igen sok lelőhellyel hitelesen körvonalazható. A tapolcai és keszthelyi járás területén olyan komplett felmérés történt, mely nemcsak korai időszakhoz tartozó lelőhelyeket eredményezett, hanem következtetéseket enged a mészbetétes kerámia népe kultúrájának kialakulási folyamatának végbemenetelére is. A két járás területén a korabronzkori zók—somogyvári művelődésnek 15 önálló lelőhelyét ismerjük.

238 A nyugatdunántúli Litzenkerámiás kultúra, illetve annak már mészbetétes díszítésű kerámiát készítő fiatalabb változata 13 lelőhellyel van képviselve ezen a területen. Ezek legfontosabbjai a következők: Balatongyörök— Becehegy. Balatonrendes—Böktető, Keszthely—Halászrét, Keszthely—-Vámház, Sármellék— Égenföld. Vonyarcvashegy—Pintér villa, és Zalavár—Vársziget.

259 Érdekes módon a kialakult veszprémi csoportnak csak 6 lelőhelye került elő e körzetben. A terepbejárások alapján Balatongyörök—-Becehegyen hitelesítő ásatás is volt. melynek eredményeként egy valószínűleg igen nagyméretű gödörház egy része került kibontásra. A jelenség és az előkerült emlékanyag sok vonatkozásban megegyezik a háromfai és szentlőrinci telep adataival.

260 A. többi lelőhely felszíni leletanyaga úgyszintén megegyező a Somogy—Tolna

;

—Baranya megyék területén különválasztott korai mészbetétes kerámiás telepek és temetők anyagával.

261 A jól felderített két járásban előkerült zóki és korai litzenkerámiás-mészbetétes lelőhelyek 15: 13-as aránya is figyelmet érdemel. Ez az arány azt mutatja, hogy a tiszta őslakosság és a már bizonyos keveredést mutató, de zömében nyugati eredetű, korai mészbetétes kerámiás lakosság