Andrásfalvy Bertalan: A sárköziek gondolkodása a XVIII. és XIX. században (Dunántúli Dolgozatok 3. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 3. Pécs, )

A Sárköz gazdálkodása

zata, de a Sárközben külön ismerték a Kálmán körtét is.

115 Veres körte. Veres körtvél néven 1798-ban szerepel a decsi tanácsülési jegyzőkönyvekben. Lippay is ismerteti, de később ez a fajta is eltűnik.

116 Kobak körte. „Fél kilós is van egy, alakja is olyan. Savanykás, összehúzza a szájat, ősszel meglágyul mintha rohadna, és akkor jó édes. A körtét Galeotto Mátyás királyról szóló művében, mint csodálatra méltó szerémségi fajtát mutatja be.

117 Jakab körte. Jakab napra, (július 25.) érik. Gyűszű körte. Igen apró sárga körte. Macskaszar körte. „Ragadt mikor leesett a fáról, összeragasztotta a ponyvát." Szekfű körte. Nevét illatától kapta. Sármézes körte. „Igen zamatos apró körte. Sár forma íze van". A középkorban Sárkörte néven szerepel. Rapaics a sár-sárga körtével azonosítja. Már a XVI. században ismeretlen. Lehetséges, hogy ez az az eltűnt faj, de az is lehet, hogy ez a Mézes körte, melyet Lippay is említ.

118 Pécsi piros vagy Váradi piros körte. Pécs váradról való, ahol ez a körtefajta igen közönséges. Majdnem minden udvaron van belőle. Közepes nagyságú és minőségű nyári körte. Telelő körte. Egy télre elálló körtefaj. Eprös vagy Loppa (lopva) érő. „Epörfába is lehet oltani, én is megpróbáltam, de nem sikerült" mondja az egyik adatközlő. Kemény savanyú körte, melynek külseje alig változik meg akkorra, mikor megérik és akkor nagyon finom, ezért nevezik lopva érőnek. Egyéb gyümölcsök : Hólyagos-, Májusi-, Ropogós cseresnye, Vad-cseresnye, meggy, cigány meggy. A diót magról ültették s nem oltották. Volt hosszúkás és kerek, nagy vékonyhéjú dió, melynek termése a tyúktojás nagyságát is elérte (?). A kemény héjú apró diót nem ültették, az magától nőtt. Ették még a lasponya, s berkenyének a termését. A barack-félék inkább a hegyen voltak, csak három fajt ismertek. Magbul válót és Duránszkit, valamint Piros barackot vagy Vérbarackot. A hegyen termett még Sárga (kajszi) barack és mandula is. A fákat ún. hasítékolásos oltással oltották. Ezt az oltási módot Lippay is leírja már: „Miképpen kell oltani a meghasított fába, fa közé és héjjá közé stb." Minderről rajzot is mellékel munkájában. Ezt az oltást használják ma is Moldvában, és ezt láttam Albániában is. Elég vastag, 15—20 cm átmérőjű fatörzseket vágnak el derékban vízszintesen, lehetőleg ott, ahol a törzs a legsimább. Természetesen gyakori a vékonyabb vad fák beoltása. A levágott felület közepét behasítják úgy, hogy oltókését rátartva beleveri, ameddig csak tudja. Majd kihúzza a kést és a vágásba keményfa éket illeszt és ezzel feszíti szét a fát. Az így kapott résbe, annak két végénél hosszan, laposan kihegyezett oltóágakat illesztenek, melynek ún. válla vagy tattya van, ami az alany metszlapjára ráfekszik. Az oltóág kéregrésze az alany kéregrészéhez kell, hogy kapcsolódjon. Ezután az éket óvatosan kihúzzák. Az alanyról levágott fát a törzs mellé tűzi, hogy a madár arra szálljon rá, ne az oltványra, de előbb egy kis kérget vesz le belőle. Ezzel elfedi a két oltvány közötti szabadon maradt hasítékrészt, hogy ebbe föld, szemét bele ne csússzon. Majd az egész oltást lesározza és a sárzást ronggyal is leköti, hogy az könnyen ki ne száradjon. Mindkét oltó ágon két-két hajtást hagynak, de csak addig míg meg nem erősödik, aztán csak egyet. Ha az alanyt úgy ásta ki az erdőből és ültette kertjébe, úgy azt egy évig erősödni hagyja és csak azután oltja be. Fiatal fákat télre a nyúlrágás ellen náddal kötözik körül. Frissen a gyümölcsöt fáról szedve elsősorban a gyermekek, fiatalok fogyasztják. Az alma és a körte már az asztalra is kerül, reggelire és ebédre kiegészítésül és munkaközben frissítőül. A gyümölcs szedésének általános módja a ponyvára való rázás. Nagyobb mennyiségben csak a szilvát aszalták, tésztába almát és szilvát sütöttek. 5. Méhészet Török defterekben lényeges számmal szerepel a méhkasokra kivetett adó.

119 Az 1696-os Conscriptio Universi Comitatus Tolnensis Öcsényből 28, Decsről 211, Pilisről 115 kas méhet említ. Mint az állatállománynál, úgy a méheknél is kedvező lehetőség volt a méhcsaládok eltagadására, elrejtésére, mert a kasok nem a faluban voltak, hanem szerteszét a rétekben, szállásoknál és szőlőkben. A várdombiak feljelentő levélben írják, hogy a pilisieknek „ki tudja hány kaptár méhek vagyon a Conscriptióban alig ád fel egy-két darabot, vagy semmit."

120 A jobbágyfelszabadításig majdnem minden panaszlevélben találunk méhészetre vonatkozó feljegyzéseket. Ha az uraság ispánja vagy hajdúi véletlenül rátaláltak a be nem vallott kasokra, vagy többet találtak a bevallottnál, úgy azokat elvették, contrabandálták. Ez ellen a jobbágyok mindig tiltakoztak és azzal érveltek, hogy e rajokat a méhek a bevallás óta eresztették.

121 Méhrajonként kezdetben a bátaszéki uradalom egy petákot szedett, később azokat is tizedelte. Hogy egy bizonyos időben hány kas méhe volt a falunak vagy átlag egy gazdának, arról már semmit meg nem tudhatunk. Van egy-két adatunk néhány méhesgazda állományáról. Egy 1835-ös végrendelet szerint az örökhagyó István és Mihály fiai közt osztja fel egész birtokát és „Judi lányomnak, akit annak idején illendőképpen kiházasítottam hagyok 11 rendet a szőlőből a tanyán felül és 11 rendet a tanyán alul és az összesen található méhek 1/3-át." Az 1836-os osztozó levélben Judi 120 kas méhet kap, az örökhagyónak tehát 1836-ban 360 méhkasa volt. A végrendelet azért nem nevezi meg 1835-ben a méhkasok pontos számát, mert minden ősszel a kasok egy részének elpusztításával, lefojtásával vették ki a mézet.

122 E családból való, nagytudású adatközlőm, Széli András már nem foglalkozott méhekkel, mert mint ahogy mondja ahhoz érzéke nem volt, másrészt az ő idejében már megszűnt a nagy ártéri rétek és szállások nagy része, melyeken ez a méhészet folyt. Emlékszik azonban gyermekkorában, hogy nagyapja csergáti szálláskertjében, amit igen jó sövénykerítés kerített, éppen ennek a kerítésnek a szélárnyékában egy Biró Sándor nevű öreg ember, valamiféle csekély ellenszolgáltatásért 320 kas méhcsaládot tartott. A számra igen jól emlékszik.