Andrásfalvy Bertalan: A sárköziek gondolkodása a XVIII. és XIX. században (Dunántúli Dolgozatok 3. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 3. Pécs, )

A Sárköz gazdálkodása

is csak külön engedéllyel vághatnak a jobbágyok a maguk használatára. A szárazfa osztás szokását az elkülönözés után is fenntartotta az uradalom. A helyet és időt kidobolták s mindenki vághatta az erdő száraz fáit, a kocsirakományt az erdőből kivezető ösvények sorompóinál az erdésznél válthatták meg csekély összegért. Az engedély nélküli favágást igen szigorúan büntették, pl. 1759-ben egy tölgyfa kivágásáért 7 forint a bírság. Vonatkozik ez a gyümölcsfákra is, még ha azt a jobbágy maga oltotta s termését így használta. „Egy szegény ember az kenyérnek nem léte miatt kénteleníttetett az árvíz miatt elszáradott gyümölcsfáit pénzen eladni, hogy ennek az árából kenyerét is megszerezné, ezért az ispán kalodába záratta és deresre vonatta." Erről a nagy gyümölcsfákat is pusztító árvízről más feljegyzéseink is vannak. Az elpusztult értékes bútornak való fát nyilván a szekszárdi és bajai asztalosok kívánták megvenni.

77 Az erdővágás, a faizás korlátozása két oldalról érintette a jobbágyokat. Egyrészt nem irthattak az erdőből több kaszálót és veteményeskertet, másrészt fát sem vághattak annyit, amennyit akartak, s nem ott ahol kényelmesebb lett volna számukra. Teljes egészében idézzük ezért az őcsényi panaszlevelet, melyet a korlátozás tudomásulvétele után írtak 1758-ban a szekszárdi apáthoz. A levél részletesen felsorolja az erdő hasznát és ősi faizási jogukhoz való ragaszkodásukat azzal támasztják alá, hogy annak ellenére, hogy örökös jobbágyok, mégis árendát is fizetnek s az uraság egész majorsági gazdálkodásának terhét is viselik. „Szívünknek nagy keserűségével kelletik az erdő vágásárul kiadott ujj hirt hallanunk, holott Istenben megboldogult Trautson Herceg Kg. Földes Urunk által, Dominalis tiszturainknak ki bocsátott Parancsolattya az erdő Vágás Eránt az egész Dominiumba ugy Eöcsény ben is az előtt való Esztendőkben a midőn Publicáltatott volna találtatott az, hogy azon parancsolat nem annyira az Eötsényi lakosokat, mint sem az Dominiumba más Helség béli Árendásokat tángálná ilyenokból pedig mivel Eötsény egy néhány Szekszárdy Lakosú Jobbágyokkal Méltóságos Uraságnak örökös jobbágyai lennének ez a Mélt. Uraságnak Egész majorkodásának Terhét Éjjeli s Nappali Szolgálatunkkal tsak My viselnők, ezenkívül pedig Árendát is szintén ugy mint más nem jobbágyok fizetnénk, Ezeket mind Mélt. Uraság Széke mind Dominiális Tiszt Uraink méltó tekintetbe Vévén minket Eötsényi lakosokat az erdő vágása eránt előbbi szokott módunk szerint hattanak s azulta az Eránt nem is háborgattunk, a következendő mód szerint, a mint következik. 1, Mivel marháinkkal és szekereinkéi az M. uraságnak szolgálunk s azokkal használunk azok(hoz) való szerszámok, Tengely, Rud, Oldal, Lőcs, Kerék talp (olvashatatlan) s ezekhez hasonló szerszámok kívántatnak, azok nélkül nem lehetünk. 2, Hasonló képpen az Gyakorta Esztendő általis rajtunk uralkodó Árvizek miatt sem gyalog sem szekereken (nem) járhatunk mehetünk, hanem mind Meltoss. Uraság s mind jószágunk Dolgára Csónakokon hurczolódunk a mely eszközök nélkül is sem Mélt. Uraság sem My magunk nem élhetünk s a nélkül nem is lakhatunk. 3, Minden nemű kerti Vcteményünkből u. m. káposzta, hajma, bab, kender Ve. (?) a Dézmát kiadjuk és ezekkel a Mélt. Uraságnak használunk, ha pedig Vesszők, karók vágásátul eltiltatnánk, Kertet nem tarthatunk s veteményünk nem teremvén, nem élhetünk. 4, Az Kürtők avagy vejészek aminémü Vesszőkbül fonatnak azok nem gyümölcstermü fák, hanem KányaVarju tövis és más haszonra nem valók. Ennekis pedig hasznábul, Pénteki, Szombati és más böjti napokon az Uraság konyháját tartjuk. Egyébaránt az Uraság konyhája megszűkül. 5, Nem különben a miképpen világra születtünk, ugy meg is kelletik halnunk, akinek a Temetésére koporsó kívántatván annak való deszkákat szilfából hasogatunk, mivel azok nélkül sem lehetünk. 6, Ugy szintén szállásaink Szanaszét minden felé vannak, a Vizek pedig fokok, Tóók ezeknek kijárásának akadályoskodnak a fa vágásra azért egy bizonyos helyre semmiként sem szorithathatunk . . ."

78 Az őcsényiek jobbágy szőlőinek karózására szükséges fa vágásáról azért sem esik itt szó, mert a szőlők nagyrészt karó nélkül termő kadarkából állottak. Deesen azonban a szőlőpászták és az ún. vágók végén magas lugasok álltak, melynek értékes karóit a tanácsülési jegyzések szerint gyakran lopkodták. Kaszálók és veteményeskertek alá való erdőirtást itt bővebben nem tárgyaljuk, azt a kaszálók ismertetésénél tesszük. Az elkülönözés után gyorsan gazdagodó sárközi falvak népe faszükséglete fedezésére részvágást vállalt az urasági erdőkben. Részért vágták nemcsak a szálerdőt, hanem az ún. irtást is, ahol a 4—5 m-es áthatolhatatlan sarjerdőt ritkították meg. A szegénység (mely a század végefelé már igen megszaporodott betelepülőkből került ki) hónapokig élt az erdőben famunkából. Fahasábokból összerakott földkunyhókban lakott és tüzelt és fontos téli kereseti forrást jelentett annak a mezőgazdasági kétkezi napszámosrétegnek, mely a sárközi gazdáknál főként csak tavasztól őszig talált napszámos és részes munkát. Az ún. irtás ritkításának mellékterméke volt a közben talált gyümölcsfacsemeték kivétele és hazaszállítása. A Sárköz soha sem szorult vadalanyok behozatalára. 4. Gyümölcsészet Régi hazai gyümölcsészeti szakirodalmunk Lippay János óta napjainkig nemcsak ókori és korabeli külföldi szakírók tolmácsolásával, hanem a magyar nép névtelen gyümölcstermelőinek nemesítő és kertészkedő tapasztalára is támaszkodva kívánta gyümölcstermelésünk színvonalát emelni. A XVI. és XVIII. század magyar gyümölcskultúrájáról Takáts Sándor oly értékes adatokat gyűjtött össze, hogy ezzel nagy indítást adhatott volna a magyar népi gyümölcstermelés hagyományainak kutatására.

79 E téren Rapaics Rajmund: A magyar gyümölcs c. értékes műve sem néprajzi szemléletű, habár egy ilyen irányú kutatás elindítására igen alkalmas.

80 Luby Margit: A szilva hazája c. cikkén és Nyilasi Judit a gesztenye-termeléssel foglal-