Sződy Szilárd: Pécs-Baranya felszabadulása a korabeli napilapok tükrében (Dunántúli Dolgozatok 2. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 2. Pécs, 1965)

sági ellátásra igényjogosultaknak járandóságaikat fizesse ki. Ugyanakkor intézkedés történt arra nézve is, hogy a M ABI kötelékébe tartozó igényjogosultak járandóságai is kifizetésre kerüljenek. (Üj Dunántúl, 1945. január 11.) Pécsett nagy az érdeklődés az orosz irodalom és nyelvkönyvek iránt, csak a könyv kevés. Az orosz—magyar érintkezés problémája tette szükségessé, hogy a könyvpiac általános helyzetével mindjárt bevezetőnek foglalkozzunk. Dr. Kari Lajos, aki informált bennünket, néhány fontos problémára hívja fel a figyelmet, melyek megoldásától súlyos érdekek függenek. — Ali az általános helyzet a könyvpiacon — szegezzük informátorunk mellének a kérdést. — Pécsett hét könyvkereskedés van nyitva és mivel az utánpótlás teljesen megszakadt, a meglevő készletekből éldegélünk. A közönség karácsony előtt olyan érdeklődést tanúsított a könyvek iránt, mint még soha, úgyhogy készleteinket alaposan felvásárolták. Már a német megszállás alatt sem volt rózsás a helyzet, anyaghiány miatt és ez az elszakítódás következtében csak bonyolultabbá teszi a könyvforgalmat. A könyv, a legnemesebb szórakozás, és az elfeledkezés eszköze, elfogyott. — Milyen művek iránt volt különösebb érdeklődés ? — A modern magyar szépirodalom volt a legkapósabb, de keresték a modern angol szerzőket is. Ami orosz fordítás raktáron volt, mind elkapkodták. Sajnos semmiféle irodalom nem állt rendelkezésre, hogy kielégítse azt az érdeklődést amely a szláv könyvek, főleg az orosz iránt irányult. — Mi volna a legsürgősebb feladat? — Mi könyvkereskedők magunk is szívesen vállalkoznánk olyan művek megjelentetésére, amely akár szótár, társalgó könyvek, vagy szépirodalom formájában az orosz—magyar viszony elmélyítését szolgálják, azonban szembe kell néznünk olyan nehézséggel is, hogy nincs elég papír, és a nyomdák teljesítőképessége sincs arányban az érdeklődéssel. Nagyon fontosnak tartanám, ha valamilyen úton-módon lehetőség adódna ilyen művek megjelentetésére, melyek a kereskedőket érintő szemponton túl a kulturális kapcsolatokat is szolgálnák. — Milyen árukkal rendelkeznek még? — Csekély könyvkészleteink mellett papír és zenemű eladására korlátozódunk. Itt is csökkennek a készleteink és mivel utánpótlás nincs, ezek közeli kimerülésével kell számolnunk. Várjuk intézményesen az utánpótlás megoldását. Addig is szeretnénk nyilvánosságra hozni azt a kérésünket, hogy a ma meglevő papírmennyiséget a nélkülözhetetlen nyomtatványok mellett szabadítsák fel olyan irodalom megjelentetésére, amely az orosz—magyar megértést szolgálja. Merem hinni, hogy ez a kívánság nem lehet közömbös a felszabadító orosz hadsereg parancsnoksága számára sem, mert első lépés lenne az orosz— magyar kapcsolatok kimélyítése felé, ha elsősorban megérteni tudnák egymást a két nemzet fiai. A pécsi könyvkereskedések kirakatai lassan megüresednek. A könyv a leghívebb barát — természetesen csak időlegesen — kezd hiányozni. Önmérsékletre, beosztásra van szükség, készletgazdálkodásunk legésszerűbb kihasználására, hogy úgy a legsürgősebb feladatokat, mint a jövő problémáit gyümölcsözően tudjuk megoldani. A helyzet nem kilátástalan és az átmeneti idők elmúltával javulni is fog. Addig türelem és beosztás. (Üj Dunántúl, 1945. január 14.) Megalakidt a Szakszervezeti Tanács. Az elmúlt vasárnap a szabad szakszervezetek székházában megalakult a Szakszervezeti Tanács, melynek elnökségét a szakszervezetek kiküldöttei választották meg. Elnök lett: Reinold Antal, alelnök: Hámori András, pénztárnok: Maurer Jenő, jegyző: Molnár Imre és dr. Ormos György, ellenőrök: Kiss Lajos, Krajncz Pál és Tallós Pál, könyvtáros: Sükei József, Horváth János és Amrein Károly. Háznagy: Lakatos József. (Új Dunántúl, 1945. január 18.) AZ ÁTSZERVEZETT RENDŐRSÉG A DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁG RENDJÉT ÉS KÖZBIZTONSÁGÁT JELENTI A napokban meglátogattuk a pécsi államrendőrség kapitányságát, ahol most lázas szervező munka folyik abból a célból, hogy a változott viszonyoknak mindenben megfelelően újjá alakuljon a pécsi rendőrség tisztikara, őrszemélyzete és maga a közbiztonsági szolgálat. Minkén Ádám főkapitány, a pécsi államrendőrség vezetője készséggel adta meg a szükséges tájékoztatást a rendőrség jelenlegi helyzetéről és ismertette a legközelebbi célkitűzéseket. Mint mondotta, az utóbbi években a politikai propaganda betört a testület szervezetébe is és tudott dolog volt, hogy a rendőrség fogalmazói, felügyelői karában, a detektív testületben és sajnos magában az őrszemélyzetben is teret nyert a nyilas métely, a német fasizmusnak ez a magyarra torzított formája. Az elfogultság, gyűlölet és faji megvetésből származó súlyos eltévelyedések még a szégyen-törvények határain is túltörtek és egyesek még azokat a szabályokat sem tartották be, amelyeket ezek a törvényesnek csúfolt rendelkezések tartalmaztak. Természetes, hogy a Vörös Hadsereg érkezésére ezek az elemek sietve odébb álltak és meg nem hagytak maguk után mást mint keserűséget a megcsúfoltakbarí és hézagot a kapitányság szervezetében. Ezeket a hézagokat most arra érdemes megbízható magyar férfiakkal kell betölteni. Ez a munka még nem fejeződött be. A pécsi rendőrség vezetői, mint a főkapitány nyilatkozatában hangsúlyozta, mindent elkövetnek, hogy az új fogalmazói karban olyan férfiak jussanak szerephez, akiket nem fertőzött meg a náci propaganda, akik nem tánto-