Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)

so Sarnowska W., Swiatowit 21 (1955) 276 -299. " A. Nadolski a X -XII. századból 83 kardot említ (Studia 132.). 22 1959-ben Siemowóban erődített telepet tártak fel, melyet a kerámia alapján IX—X. századra kelteztek. A sáncon belül, a kapunál égett rétegben jómegtartású, X-típusú kétélű kardot találtak. E. Kihl-Byczko, WA 27 (1962) 326. 23 f. Gassowski, Materialy Wczesnosredniowieczne (a továbbiakban MW) 2 (1950) 130 -131, 152-153. 21 Gassowski íd. mű 159 -164. J. Damski, MW 2 (1950) 177 -198. « Gassowski id. mű 167 -168. 26 K. Jazdzewski, MW 1 (1949) 107 -110. 27 Jazdzewski id. mű 164 —179. és A. Nadolski — A. Abramowicz — T. Pohtewshi, Cmentarzysko z XI. wieku w Lutomiersku pod Lodzu. Lódz 1959. 28 Győrffy, Tanulmányok 86., 74. j. A kétféle sereget már Horváth Mihály észrevette. Kissé romantikus megfogalmazásában helyes felismerés húzódik meg: ,,(István).. .egymástól lényegesen különböző két sereget állíttatott fel... egy nemzetit és egy királyit, miket emlékeink egymástól eleitől fogva megkülönböztetnek." Horváth M.. Magyarország története. Újonnan átdolgozta Hatvani M. Pest 1860,1. 122. 2» u. ott 86 -92. s» Dienes Istvánnak azt a feltevését, hogy a „kétélű egyenes kard a X. század végén a XI. század legelején inkább csak a királyi testőrségnek, valamint az országos sereg vezérének kiváltságos fegyvere volt", nem tudom elfogadni. Dienes, Honfoglalók, 178. 31 Erre a körülményre már Tóth Zoltán rámutatott. Tóth Z., A Hartvik-legenda kritikájához. (A Szent Korona eredetkérdése) Budapest 1942, 29., 54. j. (A továbbiakban Tóth, Hartviklegenda). A korai lengyel állam impozáns katonai szervezete mögött rejtőző gazdasági gyengeségre v. ö. HcTopnn noJibinn 1.42 -43. 32 Tóth Z., Magyar Szemle 31 (1937) 102. Tóth, Hartvik-legenda 29. W. Sarnowska, Swiatowit 21 (1955) 311. 33 B. A. PuöaKoe, BoeHHoe «ejio. HCTOPHH KyjibTypu npeBiiefl Pycn 1. MocKBa—JleHHHrpaji, 1948, 400 —404, Bartha A., Századok 97 (1963) 265. 3* A. H. HupnuHHUKoe COB. APX. 4 (1961) 180. 1956-ban Polockban (Bjelorusszia) építkezés közben előkerült egy újabb kétélű kard. L. D. Pobol, a lelet közlője temetkezési nyomokat nem tudott megfigyelni. A 105 cm hosszú kard keresztvasa 10 cm hosszú. A lapított félgömbalakú markolatgomb bronzberakással díszített. Pobol szerint a polcki kard XI. század második feléből származik. Jl. JJ. Hoöojib, JIpeBnepyccKHii Mei H3 IIOJiouKa. BECTH AHB CCCP. 1960 50 -51. 35 M. K, Rapeep. ApxeoJiornHecKne HCCJieHOBSHHH flpeBnero KïieBa. KiieB 1951, 82 -93. 36 u. ott 182. 37 BpaHdenőype, KypraHM 98 -99, 107 -108, 127 -130. P. K. HyjiuKaycnene, COB. APX. 17 (1953) 211 -222. H. H. Fpaconuc 9. - K). TUHUCCOH, COB. APX. 1 (1963) 243 -252. 38 Az írott forrásokból ismert német lovagok közül Pauler Gyula szerint csak Teobald, a bajor Wecelin, a sváb Hont és Pázmán jött be Magyarországra Géza fejedelem idejében. Pauler Gy., A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest 1900, 112., 156. j. (A továbbiakban Pauler, Magyar tört.). 39 Borossy A., Hadtört. Közi. 2 (1962) 139 -140. 40 Leder er, Feudalizmus 19. « Tóth, Hartvik-legenda 27., 54. J. 12 "Váczy Péter felismerése: Századok 92 (1958) 340. v. ö. Bonis Gy., Századok 93 (1959) 526. 43 Győrffy, Tanulmányok 86. Orosz csapatok Magyarországra kerülésére kedvező volt a légkör a X. század végén: Hodinka A., Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest 1916, 51, 72. A magyar -orosz kapcsolatokra: Székely Gy., Hadtört. Közi. 1954, 143. v. ö. Bona L, Acta Arch. Hung. 16 (1964) 167. 44 Váczy P., Gyula és Ajtony. Klny. a Szentpétery Emlékkönyvből Budapest 1938, 479. A lengyel irodalomban több helyen — tévesen - I. Mieszko leányáról. Bialej Knehini-Adelajdáról azt írják, hogy I. István magyar király anyja volt. Pl: W. Sarnowska, Swiatowit 21 (1955) 314. A téves azonosítás egyik fontos forrása alapját Horváth Mihály is közli (: ,,Adulto páter. .. uxorem accepit Juditam Jassac Űngaror principiis, affinis sui filiam, ex prioré uxore susceptam. Nam ea mortua sororem ei suam Adleidam Micislaus in matrimonium collocarat." (Hist. Pel. LiblII. Cap. 2.) Horváth M. Magyarország története. (Pest 1880, 102., 4. j.) Hóman Bálint mutatta ki hogy Géza fejedelem lengyel házasságáról írottak nem felelnek meg a valóságnak ugyanis I. és II. Micislaus (Mieszko házasságát összekeverték a források. I. Béla királyunk felesége valóban II. Mieszko lengyel király leánya volt. Hóman B. - Szekfü Gy., Magyar történet I. Budapest é.n. 174. 45 Győrffy Gy., A magyar törzsi helynevek. Névtud. Vizsg. 33. 49 P. Paulsen például kifejezetten viking sírokról beszél Magyarországon. Paulsen, Schwertortbänder 65. Győrffy György is hasonló gondolatokat vet fel : Tanulmányok 92., 135. j. 47 Tóth., Hartvik-legenda 26. László Gy., Századok 97 (1963) 388. 48 A szakirodalomban „második kíséret" néven is szerepel. V. ö. Lederer, Feudalizmus 21. 49 Győrffy, Tanulmányok 28 -29. 50 Lederer, Feudalizmus 21 -22. 51 Szilágyi L., Árpádkori törvények. Budapest 1957, 7, 15. 52 Bónis, István 76. «s váczy P., Századok 92 (1958) 340. s* Záoocíszfey L., A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Budapest 1904, 136. 55 Borossy A., Hadtört. Közi. 2 (1962) 144. 66 Szentpétery I., Középkori oklevélszövegek. Budapest 1927, 42, 26. oklevél. S7 Lederer, Feudalizmus 23 «* Győrffy, Tanulmányok 30. s

9 Váczy P., Társadalmunk az Árpádok és az Anjouk korában. Magyar Művelődéstörténet I. Szerkesztette: Domanovszky S. Budapest é. n., 109. 80 Szamota I., Régi utazások Magyarországon és a Balkánfélszigeten. 1054 -1717. Budapest 1891, 17. «i Borossy A. id. mű 144 —145. 62 Pauler. Magyar tör.t 97. 6£a Ebben a vonatkozásban félrevezetők Elekes Lajos új, szélesebb körnek szánt könyvében olvasható megállapítások, mivel „régészetünk" újabb megállapításra hivatkozva, elfogadja Szőke Béla feltételezését, vagyis a kétélű kardoknak a X. század első kétharmadára keletkezését és ebből következtetéseket is von le. Sajnos a szövegben nem említi Szőke Béla nevét és így akaratlanul is általánosítja Szőke teljesen magában álló, helytelen hipotézisét. Elekes L. A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig. Budapest 1964. 31 -32. 83 Varjú E., Legendáé Sancti Regis Stephani. Szent István királv legendái. Budapest 1928, 4, 5, 19, 64 László Gy., Folia Arch. 1 -2 (1939) 232. 45 A. H. HupnuHHUKoe, COB. APX. 4 (1961)180. «« Nadolski, Studia 131. 67 Erre mutat a kijevi Oroszország történetéből vett példa is. 1068-ban, a polovecek támadásakor a nép erővel szerzett a fejedelemtől fegyvert és lovat. Puöanoe id. mű 404. 68 Szőke, A honfoglaló magyarság 84. 89 r. $. Rop3yxuna, COB. APX. 13 (1950) 64 -65. A kardok ritkaságát részben megmagyarázzák az ókori írók, akik szerint ez a fegyver néha apáról fiúra szállt. Mirchond például elmondja, hogy az oroszoknál az a szokás, hogy minden vagyont a lányok örökölnek, a fiúknak csak a kardot adják. BpandenQypz, KypraHH 58. 'o A. H. HupnuHHUKoe, COB. APX. 4 (1961) 180. László Gyula szerint az egykori műveltség emlékei legfeljebb két emberöltő alatt sírba kerülnek. László, Koroncó 28. 7

1 László, HMNÉ 470 -472. 72 A. H. RupnuiHUKoe, COB. APX. 4 (1961) 180., 11. j. v. ö. T. O. KopayxMHa, COB. APX. 13 (1950) 64. 73 Engels F., A család, a magántulajdon és az állam eredete. Marx -Engels Vál. Művek II. Budapest 1949, 315. 74a Géza fejedelem a keresztségben a Stephanus nevet nyerte, ezt a nevet azonban a krónikák nem ismerik. Pauler, Magyar tört. 106., 148. j. 74 Pauler, Magyar tört. 105. Acsády L, A magyar birodalom története I. Budapest 1903, 64 -65. v. ö. Bónis, István 26 -27, 75 Először László Gyula tette meg : HMNE 124 után következő térképen, melyen 29 kard szerepel. 76 Győrffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. A-CS. Budapest 1963, 42. (A továbbiakban Győrffy, Történeti földrajz). 77 Fettich Nándor és László Gyula egy Zala megyei leletről is tud. Fettich, A honfoglaló magyarság 52. László HMNÉ 118. 78 László Gy., Folia Arch. 1 -2 (1939) 231 -233. László, Budapest története 802 -808. László, HMNÉ 117-124. László, Szolnok-Doboka 40—41. László Gy., Die Anfänge der ungarischen Münzprägung. Annales Universitatis SBE 4 (1962) 27 -53. László Gy., Századok 97 (1963) 388. 79 Győrffy, Történeti földrajz 494. 80 u. ott 496. 81 u. ott 498. 82 u. ott 498. 83 u. ott 883 -884. 84 u. ott 886. os László, Budapest története 802 -803. 86 Győrffy, Tanulmányok 93 -94. 87 Győrffy, Történeti földrajz 53. 88 u. ott 44. 89 Glaser L., Kelet-Dunántúl a honfoglalás és a vezérek korában. Cegléd 1937, 17. Filz J.. Székesfehérvár. Budapest 1957, 6. Szőfce B., Arch. Ért. 86 (1959) 38. 90 Bakay, Székesfehérvár. 91 Győrffy Gy.. Krónikáink és a magyar őstörténet. Budapest 1948, 102. 92 Győrffy, Történeti földrajz 252 -253, 255. 93 Győrffy, Tanulmányok 85. 94 Scriptores rerurn Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. Szentpétery I.I. Budapest 1937, 312-314. 95 Győrffy Történeti földrajz 261. ** A tolna-somogyi hadnagyok ellenséges magatartására: Hóman B.-Szekfü Gy., Magyar történet I. Budapest 1935 173. 97 A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerkesztette: Gvőrffy Gy. Budapest 1958, 116. 98 Győrffy, Történeti földrajz 167. 840 -841. 99 u. ott 703, 721. 100 Szőfce B., Arch. Ért. 81 (1954) 134 -135. 101 Győrffy Oyörgy szerint Orsur magyar vezér volt (Történeti földrajz 737.*). Pais Dezső viszont az Ursuuru szót teljes egészében török névnek tartja (Magyar Nyelv 98 (1962) 133 - 146.), Pais D. bizonvítása számomra meggyőzőbb. io« Győrffy, Történeti földrajz 747 -748, 789. «os Győrffy, Tanulmánvok 21. 10

4 fiónis, István 25. 106. 105 Győrffy, Történeti földrajz 191, 822. 1(

>6 V. ö. Dienes, Honfoglalók 45. Dienes /., Arch. Ért. 91 (1964) 137 -138. 107 Győrffy, Történeti földrajz 884 -886. 108 Bónis, István 45. Győrffy. Tanulmányok 21. Győrffy, Történeti földrajz 250. ^Győrffy, Tanulmányok 120. »° László Gy., Folia Arch. 1 -2 (1939) 231 -232. Szőke, A honfoglaló magvarság 82. 111 Győrffy, Történeti földrajz 742.