Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)
A MAGYARORSZÁGI KARDOK OSZTÁLYOZÁSA, KRONOLÓGIÁJA ÉS EREDETE A kétélű kardok kronológiai helyzetének meghatározásakor Petersen tipológiai felosztását is 1 alapul veszem, annál is inkább, mert a külföldi anyaggal való összevetések így valósíthatók meg legkönnyebben. Már most szeretném hangsúlyozni azonban, hogy a kétélű kardok korát tulajdonképpen a fentebb vázolt gazdasági-társadalmi átalakulás határozza meg elsősorban. A tipológiai összevetés tehát csak kiegészítésül szolgál. Petersen kb. 2000 kardot rendszerezett. A IX—XI. századi kardoknál 26 típust és azon belül altípusokat vett fel. Megállapította minden típus időrendjét a leletet kísérő együttes keltezéséből. Amennyiben a Norvégiában előkerült kardok formájuk alapján nemzetközieknek látszanak, a különböző európai országokban előkerült kardok hatalmas tömegét is felhasználja. 2 Á Petersen által felvett típusok közül Magyarországon a következők találhatók meg: 3 H-típus: Bp-Tétény, Csánig, Hajdúdorog, Székesfehérvár-Sárkeresztúri út. S-típus: Beszterec-Gyalaptanya, Bp-Erzsébet híd, Dés, Székesfehérvár-Demkóhegy, SzobKiserdő 21. sír, Vác-Csörög. T-típus: Szent István kard E-típus: Székesfehérvár-Rádiótelep „A" sír X-típus: Ágcsernyő, Budapest-Mexikói út, Csornád, Csongrád-Felgyő, Ecséd, Eger-Kiskandadűlő, Felsőszeli, Gégény, Kecel, Nagyhalász, Nyíregyháza-Felsőpázsit, Öcsöd, Szentes, Szob-Vendelin, Új fehértó? és 4 ismeretlen lelőhelyű kard. Y-típus: Miskolc, Salamon, Székesfehérvár-Vízművek. A H-típusú kardok különösen Észak-Európában vannak elterjedve, ahol koruk 800—950 közötti idő. 4 Nyugat-Európában, a frankoknál is divatozott a IX. században és a X. század elején (pl. Immenstadt). 5 Sarnowska a lengyelországi példányokat (Szczecin II, tuknajno) ugyancsak a IX. századra keltezte, de hangsúlyozza, hogy a ny.európai kultúrkör tartozékai. 6 A. N. Kirpicsnyikov Oroszország területéről 17 H-típusú kardot gyűjtött össze. Több darab X —XI. századi kurgánokból került elő, ami azt jelenti, hogy ezen a területen később is használták ezeket a kardokat. 7 A magyarországi darabok is a X. század végére keltezendők a SzékesfehérvárSárkeresztúri úti és a hajdúdorogi temető alapján. Megjegyzendő még, hogy nem skandináv, hanem rajnai eredetűek. A S és T típusba sorolt kardok ismertetőjegyei kissé összemosódnak s ezért éles határt vonni közöttük nem lehet. A S-típus fő jellemzője a három, ritkábban öt részre osztott markolatgomb, melynek középső része kiemelkedik. A keresztvas végei kiszélesednek és — a markolatgombbal egyetemben — hurokalakű fonott ezüst díszítés látható rajtuk. A markolatgombon gyakori a niello. Koruk — Petersen szerint 8 — a X. század második fele és a XI. század eleje. Norvégiában 22 ilyen típusú kard van, ebből háromnak a pengéjén „Ulfberth" felirat olvasható. Petersen a fonott minta alapján megállapítja, hogy ez a kard-típus frank eredetű, hiszen pontos másai a IX. századi karoling miniatúrákon láthatók. Lengyelországban 4 S-típusú kard került elő (Lipiana, régebben Lippehne 9 Lutomiersk 1/1941. sír 10 Modrzewa, Wielkopolski 11 . Oroszországban ezt a csoportot 10 kard képviseli. Kettőnek a pengéjén „Ulfbert" felirat van. 12 A rajkovi gorogyiscsében talált 10 kard közül az egyik háromosztású markolatgombos, fonatos ezüstlemezzel díszített volt. 13 Nyugat-Európában is elterjedt kardforma. 1 * P. Paulsen elemzéséből 15 az derül ki, hogy gyártási helyük Gotland. Azonban akár a díszítést, akár a pengén olvasható feliratot nézzük, arra az eredményre kell jutnunk, hogy eredeti gyártási helyük a Rajna vidéke volt. Jazdzewski a lutomierski Stípusú kard származásáról azt írja, hogy vagy közvetlenül a Raj na-vidékről jutott oda, vagy pedig Skandinávián vagy Oroszországon keresztül került Lengyelországba. 16 Sarnowska hangsúlyozza, hogy a lengyelországi S-típusú kardok leginkább a dán és a magyar azonos típusú darabokkal mutatnak kapcsolatot. Véleménye szerint feltehető, hogy ezek a kardok a dán (Storrada) fejedelmi udvarból kerül teki mind Lengyelországba, mind pedig Magyarországra. 17 Az S-típust Magyarországon 6 kard képviseli, ebből hármat sírmelléklet keltez. (Beszterec, Székesfehérvár-Demkóhegy és Szob-Kiserdő 21. sír.) A székesfehérvári és a szobi temető alapján nem lehet kétségünk a tekintetben, hogy az S-típusú kardok kora nálunk is a X. század második fele és a XI.
