Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Papp Gábor–Buda György: Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága

Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága A szemléltetés fontosságát hangsúlyozó e mondatokat ismerve nem meglepő, hogy Szabó József- középiskolai tanári működése alatt (1857-ben) megjelentetett - első tankönyvének címe Szemléleti ásványtan. Joseph Stocker osztrák szerző Mineralogische Anschauungslehre für die к. к. Untergymnasien címmel 1854-ben Innsbruckban megjelent tankönyvének helyenként átdolgozott fordítása egy 93 példányos ásvány-, illetve kőzetgyűjtemény egyes darabjai kapcsán adja elő a kristály-, ásvány-, kőzet- és földtani tudnivalókat. Az adott példányok szemlélése során megfigyelendő sajátságokat „rávezető kérdések" tudatosítják a tanulókkal (pl.: Minő a tapintata? Látni-e e szövet mellett az elválást is? Hány és minő lapjai vannak ezen kristálynak?). A megfigyelendő tulajdonságokat és az elsajátítandó ismereteket példányonkénti „tanpontok" tartalmazzák, a füzetet egy „végismétlés" és a mutató zárja. Négy évvel később, 1861-ben (egyetemi tankönyvének megjelenési évében!) Szabó József már egy saját maga írta alapfokú ásványtankönyvvel is jelentkezett. A címe szerint a kezdők számára készített vékony könyvecske - bizonyos szerkezeti változtatásokkal és különböző alcímekkel - további négy kiadást ért meg. Szabó e munkákban is - amint már címükben érzékelteti - a szemléltetés és a példányokon való gyakorlás fontosságát hangsúlyozta, szemben a korabeli tankönyvek (és oktatás) véleménye szerint életidegen tárgyalásmódjával. Amint az 1877-es kiadás előszavában megfogalmazta, „tény, hogy az egyetemre, igen kevés kivétellel, az ásványtanban felette csekély gyakorlati ismerettel jön fel a fiatalság, tény, hogy az iskolákban ez a tudományág egyike azoknak, melyektől legjobban fél; de tény az is, hogy a megelőző [évjtizedekben ez nem volt így, hogy több ember volt ki érdeklődött, ki gyűjtött (...). A fő hiány az, hogy rosszul taníttatik: a tanítási rendszer téves útra tért, s lett belőle a kezdőre nézve érthetetlen dolgok halmaza, melyeket neki, hogy tudjon belőle vizsgálatot tenni, kívül[ről] kell megtanulnia. A mostanság a kezdőknek írt tankönyvek többé-kevésbé csak kivonatai egy nagy kézikönyvnek, s mint ilyenek megemlítenek röviden sok olyan dolgot, melyet kezdő éppen nem érthet; ellenben mentől kevesebbet gondolnak arra, amit ásványokon a kezdővel is sikerrel lehet tanítani" (SZABÓ 1877). Ennek megfelelően a könyvecskék általános része az ásványtan kristálytani és kémiai alapjait csak igen vázlatosan tárgyalja, és a hangsúlyt az egyszerű fizikai és kémiai módszerekkel megállapítható sajátságokra helyezi. A leíró rész sem a korabeli kémiai-kristálytani szisztematikát követi, hanem az évszázados hagyományokon nyugvó werneri osztályozás (kőféle és földes ásványok, sófélék, éghetők, fémes ásványok) főcsoportjaiba sorolva ismertet összesen 76 ásványt (beleértve a kőzeteket is, pl. a barnaszenet és a szurokkövet). Az utolsó két kiadásban Szabó József a kőzettan elemeit is összefoglalta másfél oldalon. Említésre méltó még, hogy a tartalomjegyzékben az ásványnevek után megtalálható a Magyarországon gyűjthető fajok egy-egy jellemző lelőhelye, illetve a többinél a „kereskedésben" megjegyzés. A Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak „a természettudományok népszerűsítése és széles körben terjesztése körül kifejtett fényes sikerű mozgalmába Szabó is elsőrendű tényezőként szerepelt" (KOCH 1895). Szabó József, felismerve a polarizációs mikroszkóp jelentőségét az ásványtani-kőzettani kutatásokban, a módszert népszerű földtani előadássorozatában is ismertette. Ennek nyomtatott változatában 39