Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Papp Gábor–Buda György: Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága

Papp Gábor - Buda György (SZABÓ 1893b) részletesen leírta a kalcit kettőstörését, az interferenciaszínek létrejöttét, majd tömören bemutatta a polarizációs mikroszkóp lényegét és a nikol nélkül, egy nikollal, illetve keresztezett nikolok között végrehajtott megfigyelések jelentőségét. Az egyetemi ásvány gyűjtemény megmentője és felvirágoztató] a „ Büszke lehet Szabó gyűjteményeire is. E gyűjtemények, melyek a régi egyetemi épületben eleinte egy, később két szobában és egy szűk folyosón voltak összezsúfolva, immár díszes palotában, gazdagon meggyarapodva, áttekinthető és előkelő modorban felállítva szolgálják a tanítás és tanulmányozás mindinkább magasodó czéljait. " (SCHAF

ARZIK 1892) Amint már tankönyveinek fentebb idézett bevezetőiből is kitűnt, Szabó József tudatában volt annak, hogy eredményes ásványtanoktatás - beleértve az egyetemit is nem lehetséges gyűjtemény nélkül. Amikor az 1849/50-es tanév elején a tanszék élére került, első lépése volt, hogy az 1848/49 fordulóján lebontott, és a Nemzeti Múzeumban ideiglenesen elraktározott egyetemi gyűjteményt visszaszerezze. A kollekció újjászervezése az 1854-ben megkapott új helyen Kari Petersre maradt. Ő 1855-1860 között kialakított egy vitrinekben tárolt rendszertani gyűjteményt a hozzátartozó fiókgyűjteménnyel, az ásványok külső tulajdonságait bemutató terminológiai gyűjteményt, és egy külön tárlatot a díszpéldányokból. Az „újjáalakítás művét dr. Peters Károly dicséretesen kezdte meg, s nekem egyszerűen ki volt jelölve az út, amelyen igyekeznem kellett továbbhaladni" - nyilatkozott erről Szabó József (SZABÓ J. 1888). Ő a további 25 év alatt jelentősen megnövelte a fajok és a példányok számát (1861-1886 között 380-ról 580-ra, illetve 7500 db-ról 32 000 db-ra), valamint létrehozott egy jelentős kőzetgyűjteményt is „azon végeredménnyel, hogy a központi egyetem helyiségei, noha azokat csaknem még egyszer akkorára sikerült utólag kibővítnem, már elégségesek nem voltak, s különösen a petrographiai gyűjtemény s a laboratóriumok szempontjából megfelelő épület napról napra kívánatosabb lett" (SZABÓ 1888). 1886-ban a tanszék átköltözött a Múzeum körúti új, úgynevezett természetrajzi épületbe. Ennek tervezésénél az érintett professzorok (Szabó Józsefen kívül Margó Tivadar zoológus) azon elképzeléseit is figyelembe vették, melyeket ők az e célból folytatott külföldi tanulmányút]uk tapasztalatai alapján dolgoztak ki. (Itt jegyezzük meg, hogy Szabó József bizonyos mértékben a maga képére formálta az intézményt, amit mutat, hogy a gyűjtemények a korban szokásos, úgynevezett koporsószekrényei - Szabó József kis termete folytán - szokatlanul alacsonyak.) Ezzel új korszak kezdődött a hazai ásványtan történetében. Óriási (213 m

2 alapterületű, három falán háromszintes oldalgalériával ellátott) terembe került a példány- és faj számban Szabó József jóvoltából jelentősen gyarapodott ásványtani gyűjtemény. Egy ugyanekkora külön terembe helyezte el az ekkor már tízezer darabos kőzettani anyagot. Az ásványtani gyűjtemény kiállított anyaga három fő részből állt: 1. A rendszeres ásvány gyűjtemény Szabó József Ásvány tan című könyvének III. kiadása (1875) szerint 40