Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Zelenka Tibor: Szabó József nyomában a Tokaji-hegységben

Szabó József nyomában a Tokaji-hegységben területekre többször is visszatért, így például a Tokaj és Bodrogkeresztúr közötti Lebuj kocsma perlitfeltárására, hogy újra megvizsgálja az ott látottakat. Különösen sokat foglalkozott a korábban egységesen trachitnak nevezett kőzetek riolitokra és andezitekre való szétválasztásával és csoportosításával. így a riolitok esetében a következő típusokat különböztette meg többnyire részletes leírással és azok genetikai értelmezésével együtt: • Trachytos rhyolit, mely porfiros sötét kőzet földpáttal, kvarccal, csillámmal és felzites alapanyaggal. • Lithoidos rhyolit, földpát-, csillám-, kvarctartalmú, mely tömött, likacsos-lyuggatott féleségekkel jellemzett. Megfigyelése szerint ez a kőzet perlitbe, obszidiánba és horzsakőbe (tajtkő) megy át. • Malomkőzet, mely megnevezésről azt írja, hogy Beudanttal egyetértve ez a név nem kőzettani fogalom, szerinte egy riolitbreccsa, melyet utólag kovasav cementál össze. • Kőpor (tajtkőtuff), mely a lithoidos riolitok finom porladéka. • Hydroquarczit, mely szerinte nedves úton lerakódott kovasavhidrát „...vulkáni működés másik stádiumában repedések képződtek a föld felső kérgén, s azon vízgőz egyéb gázokkal együtt tódulván ki a laza rhyolitokat áthatotta" (SZABÓ J. 1866a). • Limnokvarcit, véleménye szerint a riolittal egyidős, melyben „...növényi részek megkövülnek, szerves anyagot opálnemű váltja fel... ". Az andeziteket két típusra bontja: • Amfiboltrachyt, mely szerinte fiatalabb kőzet, ahonnan az amfibol sohasem hinyzik, ebben a „...hasadékokjasp meg calczedonnal töltvékki" (SZABÓ J. 1866a). • Andesit trachyt, szerinte a legidősebb kőzet Hegyalján, mely apró szemű, tömött szövetű és fehér oligoklász, valamint amfibol tűk ismerhetők fel benne. Ez a kőzet szerinte is zöldkövesedik, melyet Erdőbénye fürdőn tapasztalt, ahol hintve piritet (kéneget) figyelt meg benne, s azt írja róla, hogy: „ ...fémtartalmú zöld kő, nem egyéb, mint sajátságos ... mállásnak indult andesit trachyt" (SZABÓ J. 1866a). A földtani térkép Tokaj-hegyaljáról mai szemmel is egy alapos felvétel, mely azért is nagy értékű mert az egykori feltárások adatait, valamint a filoxéra előtti szőlővel beültetett területek és az erdők helyzetét is rögzíti. A térkép elkészültéről a következőket írja: „...becsben a es. kir. katonai geographiai intézetben vésték kőre, s színezték is az én kidolgozásom szerint" (SZABÓ J. 1866a). Munkáiban elsősorban kőzettani megállapításokat, megfigyeléseket készített és mindenkor tudatos osztályozásra törekedett. Ennek egyik típusos példája a Tokajhegyalja obszidiánjairól írt értekezése, ahol részletes leírást ad és összehasonlítást végez a hegyaljai perlit-obszidián kőzettípusokról (Tokaj-Abaújszántó-Tállya-MádErdőbénye-Olaszliszka-Tolcsva-Sátoraljaújhely). Ezekről a lelőhelyekről igen részletes kőzettani megfigyelések mellett (szín, szövet, porfiros elegyrészek) a kémiai összetételt és a fizikai tulajdonságokat (keménység, tömöttség, duzzadóképesség) is megadja. Az összehasonlításnál nemcsak a Tokaj-hegyalj a területéről, hanem külföldről származó (izlandi, kamcsatkai, lipari, 113