Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Póka Teréz: Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója
Póka Teréz politikai múltját nem tekintve - hat hónapos kormánykiküldetésben vehet részt szakértőként a londoni világkiállításon. A Bach-korszak politikai tisztogatásai során, 1855-ben mégis felmondták állását a pesti egyetemen, így a budai reáliskolában, majd a Kereskedelmi Akadémián tanár, majd igazgató lett. A politikai enyhülés megindulásával, a magyar tannyelv visszaállítása következtében 1860-ban ismét meghívták az egyetemre, ahol 1862-ben professzori megbízást is kapott és ebben a pozícióban működött haláláig. Ettől kezdve kutatómunkája súlypontilag a kőzettan területére esett, bár a földtan-ásványtantektonika-talajtan stb. diszciplínákban is kiemelkedőt alkotott. Ez a szerteágazó kutatás lett a bázisa annak a különlegesen sikeres oktatómunkának, amit iskolateremtésnek nevezünk. Melyek voltak a magyar kőzettani iskola megkülönböztető jegyei? Önálló szemléletű, korát megelőző genetikus kőzettant oktatott, amit „geológiai kőzettan"-nak nevezett. Ennek alapelve az volt, hogy a kőzeteket nem lehet földtani környezetükből kiragadva vizsgálni, mert így nem ismerhetjük meg azokat a kölcsönhatásokat, amelyek az adott földtani miliőben kialakulásukat befolyásolják és utólagosan átalakítják. így a kőzetek leírásánál mindig figyelembe vette az adott terület földtani-tektonikai, sőt, hidrológiai viszonyait is, így törekedve a soktényezős genetikai folyamat megismerésére. Ebben a vonatkozásban a francia genetikus kőzettani iskola volt rá hatással. Ezt a kutatási szemléletet Szabó József egyik legkiválóbb tanítványa, Inkey Béla így jellemezte: „A kőzetet nem csak egyszerűen, mint kész anyagot tekinti, melyet laboratóriumban meg lehet vizsgálni és a nevét elkeresztelni, hanem mindig az egész hegytömeg geológiai szerkezetét veszi figyelembe és a tömegek többszörös viszonyából következtet azok genezisére. A kőzetek összetételét próbára teszi a természetben, követi azon a meghatározott anomáliák kor- és térbeli viszonyait és csak ezek után meri egybefoglalni azt, ami keletkezésére nézve együvé tartozik." A genetika mellett a kőzetleírás és rendszerezés területén is kiemelkedőt alkotott, elsősorban a már említett neogén vulkáni övezet kőzeteinek vonatkozásában. így a magmás kőzetek közül, az abban a korban „trachitoknak" nevezett kiömlési (effuzív) kőzetek rendszerezésében korának élvonalába került. A rendszerezés-leírás és genetika mellett a legmodernebb kutatási módszerek alkalmazását és fejlesztését is az oktatás fontos feladatának tartotta. Korszerűségre való törekvését jelzi, hogy a tudományban először Sorby által alkalmazott mikroszkópos ásványvizsgálatokat (1859), amelyek gyakorlati kivitelezését kőzetek vékonycsiszolati preparátumán elsőként 1863-ban Zirkel valósított meg, már 1870-ben gyakorlatként bevezette az oktatásba (és természetesen a kőzettani kutatásba is) a pesti egyetemen. О maga a Bunsen-láng használatával olyan lángfestési technikát és eljárást fejlesztett ki, amelynek segítségével a nagyon finoman kristályos vulkáni kőzetek földpátjainak kémiai összetételét tudta meghatározni (PAPP G. - BUDA GY. 2003). Ez a módszer volt az alapja a trachitok rendszerezésének. Eljárását Európa-, sőt, világszerte alkalmazták. A korabeli kőzettani kézikönyvek rendre ismertették a Szabó-módszernek nevezett eljárást (SZABÓ J. 1876). 64
