Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Papp Gábor–Buda György: Szabó József ásványtani oktatói és kutatói munkássága

Papp Gábor - Buda György korábban a kémiával és a kohászattal együtt tanították). A pesti egyetemen az orvostanhallgatók részesültek ásványtani oktatásban a különös természetrajz (vagyis az állattan és ásványtan) professzorától. Az önálló ásványtani tanszék létrehozása (1849) éppen Szabó József nevéhez fűződött. Az ásványgyűjtemények közül a Nemzeti Múzeumé az állat- és növénytani, valamint a technológiai anyaggal együtt a közös természetrajzi és technológiai gyűjtemény részét képezte, és már évtizedek óta nélkülözte egy ásványtani szakember felügyeletét. A selmeci akadémián is volt ásványgyűjtemény, melyet utoljára Alois Wehrle (professzor 1820-1835 között) rendezett. A pesti egyetem természetrajzi gyűjteményét 1848/49-ben a megsemmisülés veszélye fenyegette, Szabó József fellépése mentette meg ettől az ásványtani anyagot. Az ásványtani tudományművelést a werneri szellemben fogant leíró és topografikus ásványtannak az 1770 körül kezdődő, mintegy fél évszázados fellendülése után már hosszú ideje a pangás jellemezte. A geometriai (morfológiai) kristálytan és az analitikai kémia eredményein nyugvó korszerű mineralógiának nem volt hazai képviselője. Ásványtani tanulmányai „ Egy tehetséges ifjú, ki más életpályára készül, oly helyre kerül, hol a természetkutatást megkedveli. " (INKEY1895) Szabó József eredetileg jogászként végzett a pesti egyetemen (1841). Joggyakornokként Selmecbányára került, ott 1842-ben beiratkozott a Bányászati és Erdészeti Akadémiára, és elvégezte a négyéves bányászati tanfolyamot. „Ez elhatározásra gyermekkori vágya vitte, mert a fiatal Szabónak semmivel sem lehetett jobban kedveskedni, mint egy szép ásványpéldánnyal" (ANONIM 1894). A földtudományok felé tehát alighanem az ásványtan iránti vonzalom fordította Szabót Józsefet. Akadémiai tanulmányai során ez az érdeklődés a fiatal professzor, Pettkó János (1812-1890) jóvoltából tovább mélyülhetett. Pettkó, aki „mint tanár is kivált", az első tanév második félévében vette át az ásványtan oktatását, és ekkor hallgatói - köztük Szabó József - a tárgy „rendszeresen mívelt tudós előadásában" gyönyörködhettek (SZABÓ 1891). A pályakezdés évei „...Szabó eleintén... a bányászatnak, az ásvány- és vegyiparnak, tehát az ásvány-, föld- és vegytan gyakorlati irányának irodalmi művelésével foglalkozott, ami tanulmányainak menetéből, első törekvéséből és kutatásainak tárgyából könnyen megérthető. " (KOCH 1895) A bányászati tudományok közül Szabó különösen a kohászatot kedvelte (KOCH 1895), így fizetéstelen gyakornokként a zsarnócai ezüstkohónál (1846/47), majd napidíjasként a felsőbányai érc vizsgáló hivatalban (1847/48) dolgozott. Még 1847-ben sikertelenül pályázott a budai József ipartanoda vegytani és kézműtani (technológiai) tanszékére (KOCH 1895, ZELOVICH 1922). 1848-ban Pest-Budára hívták és a Kossuth 32