Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Brezsnyánszky Károly: A magyar geológia a XIX. században

A magyar geológia a XIX. században meghatároztak. Ezek közül különösen az őslénytani anyag volt becses. A hazai gyűjtéseken kívül számos külföldi gerinctelen és gerinces maradvány is került az intézet múzeumába részint vásárlás (Semsey Andor), részint ajándékozás révén. Jelentős volt az ércbányászattal kapcsolatos ásvány- és kőzettani gyűjtemény, valamint a gyakorlati célokra felhasználható anyagok (építőkövek, agyagok, kőszenek, tőzegek stb.). Szakembereink nemzetközi elismerésére sem kellett sokáig várni. Az 1881-ben Bolognában megtartott II. Nemzetközi Földtani Kongresszuson magyar szakemberek terjesztették elő a földtani térképek szín- és jelkulcsának egységesítésére vonatkozó javaslatukat, mely elfogadást nyert és a mai napig használatban van. 4. ábra: Hantken Miksa, a Földtani Intézet első igazgatója (1869-1882) Nő a gyakorlati kutatások jelentősége A Földtani Intézet tevékenységében Böckh János igazgatósága (1882-1908) alatt is az ország földtani megismerése jelentette a legfontosabb feladatot, a térképezés súlyponti területe azonban megváltozott. A Dunántúl térképezésének befejezése után sor került a magyarországi-erdélyi határhegység részletes földtani térképezésére, majd 1877-1899 között a közigazgatásilag újonnan a vármegyékbe olvasztott krassó-szörényi határőrvidék és szomszédos területeinek felvételezésére (5. ábra). 17