Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Brezsnyánszky Károly: A magyar geológia a XIX. században

Brezsnyánszky Károly 5. ábra: Böckh János, a Földtani Intézet második igazgatója (1882-1908) A hagyományos földtani térképezés mellett az egyes nyersanyag-előfordulások környékén végzett bányaföldtani és a nagy filoxérajárványt követően az alföldi területeken 1892-től folytatott agrogeológiai felvételek volumene, a hegyvidéki térképezéssel együtt 30 év alatt meghaladta az akkori országterület egyharmadát, a mai országterület egészét. Az intézet működésének első 30 éve hazánkban egybeesett az ipari forradalommal együtt járó új gazdálkodási rend kialakulásával, az eredeti tőkefelhalmozás kezdeteivel. Az iparosodás, a közlekedés, az erdő- és vízgazdálkodás modernizálása új kőszén- és érctelepek felkutatását, építő- és díszítőkő-lelőhelyek biztosítását, magasabb szintű ipari, ivó- és gyógyvízellátást igényelt. Az intézet tevékenysége főleg a szakvélemények adásában követte és részben ki is elégítette ezeket a társadalmi igényeket. Ez a gazdasági, társadalmi környezet kedvezően hatott a műszaki teljesítményekre és új találmányok megalkotására. Zsigmondy Vilmos (1821-1888) bányamérnök 1878ban fejezte be a 970 méter mély, az akkori világ legmélyebb artézi kútjának fúrását a Városligetben, mely mind a mai napig biztosítja a meleg gyógyvizet a közeli fürdő működéséhez. A találmányok közül kiemelkedik Eötvös Loránd (1848-1919) torziós ingája, melyet 1890-ben mutatott be. Ez a precíziós műszer világszerte a szénhidrogénkutatás legendás eszközévé vált. 18