Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése
Történeti bevezető egyes staliumok meglehetősen gyakran cseréltek gazdát.27 Előírták tehát, hogy a kalocsai plébánosnak legalább öt éven keresztül stallumában kell maradnia, viszont az öt év leteltével az első előléptetés alkalmával abba a stallumba kerül, amely őt a káptalan tagjaként eltöltött idő alapján megilleti, azaz megelőzi azokat, akik utána lettek kanonokok, s az öt év alatt esetleg „elkerülték”. Másik rendelkezésével az érsek az örökös misék alapítványának tőkéjét emelte 1828. január 5-én. A szabályzat áttekintése után meg kell jegyeznünk, hogy bizonyos pontjainak betartása a XX. században egyre nehezebbé vált, elsősorban a kanonokok újabb teendői, ill. a megváltozott életkörülmények következtében. A szabályzat korszerűsítését többször is javasolták, ezt jelzik számunkra a továbbmásolt régi szöveg megjegyzésekkel tűzdelt munkaváltozatai is. Többek között pl. Valihora Ágoston kanonok is végzett hasonló munkát 1920 táján.28 Századunk második felében teljesen új hátteret adtak a szabályozási munkához a káptalan működésének megváltozott föltételei. Noha a nagy változások, a káptalani vagyon, a birtokok elvesztése indokolták egy új szabályzat bevezetését, az mégis csak nagy sokára, 1985-re készülhetett el29 A késést természetesen nem a szabályzat alkotói, hanem a politikai helyzet következtében bizonytalanná váló működési feltételek okozták. Az 1985-ös új szabályzatra a káptalan 1945 utáni tevékenységéről írt részben még visszatérünk. Lásd az I/2/g. pontot. I/2/b. A kanonokok kinevezése30 Bevezetőként, néhány mondat erejéig talán érdemes áttekinteni a középkori gyakorlatot. A kalocsai káptalan tagjait a XI-XIII. századig az érsek nevezte ki. A XIV. századtól egyre gyakoribbá vált, hogy a Szentszék magának tartotta fönn - azaz rezerválta - a kinevezések jogát. A rezerváció nem szüntette meg, csupán egy-egy pápa kormányzásának idejére felfüggesztette, szüneteltette az érseki jog gyakorlását. A XV. századtól főkegyúri jogukra hivatkozva a királyok is kezdték maguknak tulajdonítani a káptalani javadalmak adományozásának jogát, a gyakorlatban azonban az egyetlen nagypréposti stallum kivételével a kinevezési jogot általában az érsekre ruházták. A pápaság az említett királyi főkegyúri jogot nem fogadta el, hosszú elméleti viták, s a politikai erőviszonyoknak megfelelő gyakorlati eljárások következtek. A zavaros helyzetben a kinevezett kanonokok saját érdekükben igyekeztek minden érintett fél jóváhagyását, beleegyezését megnyerni, s azt kinevezési okmányaikban is deklarálni.31 A XVIII. században — nyilvánvalóan a hiteleshelyi működés miatt — országgyűléseink is rendelkeztek a kanonokok személyéről. Az 1723-as és 1741-es 27 Üresedés esetén az összes kisebb méltóság egy fokozatot előre lépett. A sor végén található mesterkanonoki staliumok érthető módon szinte minden üresedés alkalmával érintve voltak. 28 KFL. 1 .b. 6/9. A szabályzatok melletti jegyzetek, sorok közti megjegyzések árulkodóak. 29 KFL.l.b. 6/10. Jóváhagyta ljjas József érsek 1985. június 15-én. (Kalocsai Érseki Hatóság 875/1985.) 30 A témához fontos irodalom: ECKHART 1935. 31 UDVARDY1992.23-24. 20
