Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése
A testület működése X. A rangidősek iránti tiszteletről. A rangidőseket kellő tisztelet illeti. Ha valaki sérelmet okozna, annak tárgyalásánál egyik fél sem lehet jelen. Az elmarasztalt a bocsánatkérésen túl egy hónapra a káptalan üléseiről kizárható és a szegények javára 12 forintos bírsággal sújtható. Az összeg a káptalan belátása szerint nagyobb is lehet, s a büntetés más kihágásoknál is alkalmazható. XI. A beteg kanonokok látogatásáról. Ajánlott megtenni, s a súlyos beteget az előtte álló nagy útra fölkészíteni. XII. A kiküldetésekről. A küldetésben levő kanonokokat a rangban következő fiatalabbak helyettesítsék. Tiszteletbeli kanonokok kiküldöttek nem lehetnek. XIII. A káptalani gyűlésekről. A péntekenként konventmise után tartott káptalani gyűlés (konzisztórium) a közös ügyintézés és döntéshozatal legfőbb fóruma. A megjelenés kötelező. XIV. A káptalan döntéseiről. Az üléseken a megfelelő rangsor szerint mindenkit meg kellett hallgatni. Dönteni csak azután lehetett, ha már mindenkinek lehetőséget biztosítottak a hozzászólásra. A kérdéses ügyekben szavazásokkal döntöttek, minden megjelenő kanonoknak egy szavazata volt, szavazategyenlőség esetén a nagyprépost szavazata döntött. XV. Arról, hogy a votívumokon, ünnepeken betegség vagy hivatalos elfoglaltság miatt távolmaradók is megkapják a rájuk eső összeget. Ld. még Vili. fejezetet. XVI. Arról, hogy senki sem kaphat azelőtt jövedelmet, mielőtt az előírt esküt a káptalan előtt letenné. XVII. A hitelesítésről, amely kötelezően a káptalan legalább két tagjának jelenlétében történt és csak így volt érvényes. XVIII. A kanonokok halálesetéről, végrendeletükről. Hagyatékuk tizedét kamarai rendelkezés értelmében kötelesek voltak a szemináriumra és az agg papok otthonára hagyni. A hagyaték fölmérésére két kanonokot küldött a káptalan az elhunyt házához, majd a végrendelet végrehajtására külön személyt jelöltek ki, aki munkájáról a káptalannak is elszámolással tartozott. XIX. A végrendelet nélkül elhalt kanonokok javairól. Ilyen esetben a hagyatékot három egyenlő részre osztották, melyből egyharmad az elhunyt rokonait, egyharmad a szegényeket, egyharmad rész pedig a székesegyházat illette. Egy 1822-es rendelet szerint az egyházat illető harmad további három részre oszlott, s ebből egyharmad illette csupán a templomot, kétharmad rész pedig az egyházmegyei pénztárt. XX. A kanonokok végtisztességéről. Az elhunytért társai négy szentmisét mondtak, temetése előtt a főszékesegyházban énekes Requiemet tartottak. A statútumok végén olvasható a Klobusiczky Péter által jóváhagyott két módosítás szövege is. Az elsőben - 1825. június 23. - a kalocsai plébános-kanonok hivatalát szabályozta. A lelkipásztorkodás kárára vált ugyanis a plébános személyének gyakori cseréje, mivel a gradualis promotio, azaz fokozatos előléptetés alkalmazása miatt az 19
