Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése
A testület működése 1/2. A testület működése Mielőtt történeti távlatból, tematikus szempontok szerint vizsgálnánk a káptalan 260 esztendős tevékenységét, érdemes szemügyre vennünk a testület szabályzatát, ún. statútumait. Az egyetemes egyházjog meglehetősen általános előírásain túl ugyanis ez a helyi szinten érvényes, „saját belső szabályzat” (statuta privata) adott részletes eligazítást a kanonokok életéhez. A statútumok gondosan körülírták a káptalan tagjainak együttes és egyénenkénti jogait, kötelezettségeit kinevezésüktől kezdve egészen a halálukig. Az elkészült szabályzatot, ill. később annak módosítását a mindenkori érsek hagyta jóvá, s vele együtt maga a káptalan - élén a nagypréposttal - őrködött annak betartásán. Mégis előfordult, hogy egyes előírásainak nem sikerült érvényt szerezni, különösen védtelen volt a káptalan a gazdájától eredő szabályzatszegésekkel kapcsolatban. Az érsekek - néha az uralkodók is - ugyanis nem mindig tartották meg pl. a testület előléptetési, kinevezési rendjét. Ilyen és ehhez hasonló esetekben a káptalan kénytelen volt a „magasabb érdekeket” figyelembe véve beletörődni a történtekbe, sérelmüket azonban általában jelezték. A statútumok tehát a káptalan történetének fontos forrásai, hiszen belőlük rajzolódhat ki számunkra a káptalan működésének idealizált képe. Ezt a képet - azaz tulajdonképpen az alapítók szándékait - pedig gondosan őrizték, igazolja ezt az is, hogy csak kis számú módosítás érte az idők során az eredeti szöveget, melynek megtartásához a lehetőségekhez mérten mindig ragaszkodtak. I/2/a. A statútumok A kalocsai káptalan első magánszabályzata 1748. augusztus 8-án született. Még ez évben, 1748. december 28-án a huszonnégy fejezetből álló, örökérvényűnek szánt szabályzatot szentül megtartani parancsolta és megerősítette Csáky Miklós kalocsai érsek (1747-1751)22 Klobusitzky Péter érsek (1822-1843) két - később részletezendő - módosításától eltekintve, melyet záradékként külön írtak a szöveg után és sohasem dolgozták bele, az említett Csáky-féle szövegváltozat valóban sokáig szolgálta a káptalant. Egészen 1985-ig érvényben volt, noha megtarthatósága a történelmi változások miatt már korábban veszélybe került. Ha figyelmesen olvassuk az idők során tovább másolt, sokszorosított és több helyen is őrzött szöveget, föltűnhet számunkra, hogy a mindvégig Csáky Miklós érsek neve alatt, az említett 1748-as jóváhagyással megjelenő szöveg tartalmazza a bácsi kisprépost és a főesperesek kötelmeit is, holott Csáky érsek idején a káptalannak még nem is voltak ilyen tagjai. Nyilvánvaló tehát a későbbi beavatkozás, szövegmódosítás ténye, s az eltérések az egyetlen eredeti példánnyal összevetve jól megállapíthatóak. A több példányban elterjedt későbbi változat viszont egységes, ami egyetlen, viszonylag korai alkalommal történt változtatásra utal. 1817 előtti semmiképpen nem lehet a módosítás, mivel az új szöveg 22 KFL. 1 .b. 3. Statuta Privata Ven. Capituli Colocensis Anno 1748. Die 8-a Augusti condita. 15
