Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/2. A testület működése
Történeti bevezető rendelkezik a Kollonich-pénztár kezeléséről, Kollonich László érsek pedig 1817-ben halt meg. Utóda, Klobusitzky Péter pedig mint már láttuk, nevével ellátva, külön záradékban tette hozzá módosításait a statútumokhoz. Nem valószínű tehát, hogy ugyanakkor névtelenül a Csáky-szövegen belül is módosított volna. A szabályzat frissítése így a következő érsek, Nádasdy Ferenc (1845-1851) idejére tehető, alátámasztja ezt a statútumok egyik példányának felzetén ránk maradt feljegyzés is, miszerint a módosítás 1847-re tehető.23 Bár magában a szabályzat szövegében a jelzett időben tett jóváhagyásnak, megerősítésnek nincsen nyoma, mégis úgy vélem, hihetünk ennek a későbbi megjegyzésnek. Feltételezhető, hogy a káptalan saját hatáskörén belül módosított a szövegen, az érseki jóváhagyás pedig valamilyen oknál fogva elmaradhatott, s e mulasztást a későbbi érsekek sem igyekeztek pótolni. A változtatás így azért is érdekes, mert az utólagos szövegbetoldás az eredeti szövegnél - a statútumok könyvében - természetesen lehetetlen volt s emiatt a több mint száz éven át ténylegesen használt szövegváltozatnak sohasem volt jóváhagyott eredetije, csak Csáky Miklós neve alatt közölt másolatai voltak. A szöveg hitelességét, a szabályzat érvényességét e formai hiba ellenére sem vonták sohasem kétségbe. Az 1748-as statútumok szövegét egyébként 1847-ben is igyekezték pontosan megőrizni, s csak a legszükségesebb tartalmi- és szerkezeti módosításokat végezték el rajta. így pl. a tiszteletbeli kanonokok státusával kapcsolatban az újabb változat már nem említette az egykor meglevő aktív szavazati jogot, hanem pusztán a közös ünneplést írta elő számukra az egyházi év jelesebb napjain. Ezzel lényegében elismerték, hogy a tiszteletbeli kanonokok kapcsolata a tényleges kanonokokhoz az idők során formálissá vált. A káptalan 1832-ben kapott földbirtokai miatt szükségessé vált az anyagi ügyek, jövedelmek részletesebb szabályozása is, ennek megfelelően terjedelmesebb rész foglalkozik e témával az új változatban. Bizonyos részeket pedig egyszerűen kihagytak, így pl. a Nepomuki Szent János konffatemitásának szerdánként, a konventmise után tartandó sacrumáról szóló fejezetet, valamint a „protestáns eretnekség” elítéléséről szóló részt a kanonoki eskü szövegéből. Az új szövegváltozat lényege természetesen az új stallumok kötelességeinek leírása volt. Néhány fejezet összevonásán, s az említett változtatásokon túl a két változat szövege szinte szó szerint megegyezik. Az alábbiakban megpróbálunk rövid tartalmi összefoglalót adni a húsz titulusból, azaz fejezetből álló 1847-es szabályzat szövegéről.24 I. Arról, hogy nem lehet a káptalannak tagja világi vagy szerzetes személy. Papi rend nélkül ui. nem teljesíthetők a kanonokok kötelmei. „Jóravaló barát pedig szívesebben marad klastromában...”25 II. A káptalani esküről. A beiktatást megelőző kanonoki eskü több részből állt. Egyrészt a hitvallásból, azután a hüségesküből az érsek, valamint a káptalan szabályzata iránt, végül az ún. regnicolaris esküből, amely a káptalan közjogi funkciója, hiteleshelyi 23 KFL. 1 b. 6/9. Statuta privata Metr. Capituli Colocensis anno 1847. condita seu potius modificata. 24 KFL.l .b. 6/9. 25 Az idézett rész eredetiben: „...qui bonus Religiosus est libentius in Claustro manet, quam in saeculo...” 16
