Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Szabó Sarolta. A háztartás eszközei 19. századi hagyatéki leltárak alapján (Szatmár megye, 19. század közepe)
A háztartás eszközei 19. századi hagyatéki leltárak alapján négy vasabroncsos hordó. Kosarakat is említenek, de jóval kisebb számban mint hordókat. Értékük nagyon alacsony, nyilván ezért is kerültek be ritkábban a leltárakba. Funkciójára ill. anyagára következtethetünk a szakasztókosár és gyékénykosár megnevezésből, de találkozunk fedeles gyékénykosár, egy rossz ruhatartó kosár jelöléssel. Bár nem tartozik szorosan a tárolóedények csoportjába, de itt kell megemlíteni a mérőedényeket, a vékákat s annak kisebb egységeit. Sok leltárba belekerült egész, fél, egynegyedes véka és a köpéce, ahogy az egynegyedes vékát nevezik ezen a területen. A konyhai eszközök következő nagy csoportját a feldolgozáshoz használt eszközök alkotják. Ebben a korban ennek a gerincét a cserépedények alkották. A hagyatéki leltárakból ez azonban nem derül ki egyértelműen, ugyanis az összeírásokban csak elvétve találkozunk cserépedényekkel. Annak okán, hogy a cserépedények az asszonyok hozományát képezték, a hagyatéki leltárak többsége pedig férfiak vagyonleltára, de az is gyakori volt, hogy már életükben elajándékozták e tárgyakat. Két leltárban részletezés nélkül megtudjuk a cserépedények számát: Moldvay Istvánné (szatmár)csekei nemes asszonynál 35 db-ot írtak össze, Balog István és Pinye Anna háztartásában 30 db-ot. (Itt most nem térek ki arra, hogy a cserépedények száma közötti különbség inkább a társadalmi rang kifejezője, mint a vagyoni különbségé, hiszen a tiszta vagyon csaknem azonos a két leltárban: 825 ill. 746 forint.) Ezen túl még néhány edénytípust ismerhetünk meg az összeírásokból: tál, tányér, fazék, kisfazék, tejescsupor, serpenyő. Más területről származó leltárból és recens anyagból tudjuk, hogy a cserépedényeket sokkal szélesebb körben alkalmazták. Nyírbátorban mintegy 30 féle cserépedényt használtak a paraszti háztartásokban, a szegény és módosabb családoknál az edények számában mutatkoztak különbségek, fajtájukat tekintve nem. 17 Ugyanezt mutatják a szatmári területeken folytatott recens néprajzi gyűjtések is. 18 Porcelán tányért Kádár György fehérgyarmati kádármesternél és Ns (nemes) Fekete Debóra asszonynál írtak össze. 19 Ezt a paraszti ízléstől való eltérés megnyilvánulásaként értékeljük. Ugyancsak ezt tükrözi Kölcsey Adámné leltára is, amely más irányból ugyan, de szintén a polgári életmód felé való elmozdulást mutat. A cserépedények mellett a vasedények jelenlétével is számolni kell ebben a korszakban. Területünk a füsttelenítés szempontjából a szabadkéményes zónához tartozott. 20 Úgy tűnik, hogy a szabadkémény alatt elhelyezkedő nyílt tűzhelyek zárttá válása a 19. sz. közepén terjedőben volt. Ennek bizonyítékát látom a leltárakban szereplő spórkonyha (Fehérgyarmat), vasspór (Fehérgyarmat), spór (Kömörő), vaskonyhára való platt (Milota) kifejezésekben. Ezen túlmenően összeírtak még öntöttvas lábast, vasfazekat, vasfedőt, vasserpenyőt, vastepsit, palacsintasütővasat, bróderbe való vastepsit, porcelános vasfazékat. A vas tetejű, sárból, vályogból vagy téglából rakott sparhelt, vagy ahogy területünkön nevezték: spór, maga után vonta a 17 SZALONTAI 1970. 9-10. 18 MORVAY -MOLNÁR 1966.255-307. 19 SzSzMBLIV. B. 608. 31. és 51. doboz 20 PÁLL 1987.45. 63
