Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
W. Nagy Ágota: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend reformkori étkezési szokásaiból – egy bencés szerzetes feljegyzései alapján
A pannonhalmi Szent-Benedek-rend reformkori étkezési szokásaiból gyógyulás céljából 26 keres föl kíséretével, stb. A későbbiekben még többször előfordul a pénteki húsfogyasztás. A zöldségfélék közül a karalábé, tonna, káposzta, sóska, tök, répa került feljegyzésre. A karalábé csirkéhez, a torma fogashoz, a káposzta kolbászhoz (fekete tehénhús utáni fogásként), a sóska marhahúshoz, a tök önálló ételként nyelvvel, illetve savanyú tök formájában fordul elő. A répa ugyancsak savanyú répa. 27 Legtöbbször kenyér, zsemle, krumpli, vagy riskása a köret. Ebédhez néha túrós mácsik, tejberizs (riskása tejben), túrós rétes, palacsinta is járta. Valószínűleg több gyümölcsöt, kiegészítő ozsonnát is fogyasztottak, ami a jegyzőkönyv ezen részéből nem tűnik ki, de az ugyanebből a korból való egyéb részletek ezt is sejtetik. Itt csak egy gyümölcs, az ún. paradicsomalma került említésre. A kortárs nyelvszótár piros és ízletes almafajnak nevezi, mely törpe fákon terem és korán érik. Az 1833-as esztendőből ismét egy hosszabb időszak étrendjét tanulmányozhatjuk, megint Füreden, ezúttal kissé korábbi időszakban, július 4-től augusztus 4-ig, 32 napon keresztül - lásd a 2. táblázatot. Szinte meghökkentő a változás az előző évi vizsgált 21 naphoz képest. Míg ott a tojásos levesek és ételek domináltak, itt elvétve fordul elő egy-egy vajas vagy lágytojás, levert tojás illetve rántotta, hol ebéd, hol vacsora kiegészítőjeként. Újdonságként olvashatunk a fekete-, ikra-, riskása-, tüdős gombócz-, tüdős táska léről. Vacsorán mindössze három alkalommal történik levesfogyasztás, s ez mindannyiszor az előző évben egyszer sem említett árpakása lé. Általában jóval választékosabb, módosabb, ínyencségeket, különlegességeket kedvelő társaság ételfogyasztását tükrözik a feljegyzések. Megjelenik a malacpecsenye, francia hús, ökörfark pástétom, becsinált nyúl és őz, vaddisznó, őzpecsenye, gulyás hús a sorban. Egy „szerény" pénteki böjtnapon a fogas háromféleképpen is szerepel: sülve, főve és paprikásan. A zöldségfélék közül a zöldbab és uborka jelenik meg újként. Citromot csirkéhez, borjúhoz mindkét nyáron fogyasztottak. A tésztafélék, kiegészítők között olyan helyi specialitásokkal találkozunk, mint a Füredi perecz túró, vagy a Posoni czvieback. Ehhez társul a sunkás tészta (ebédre, vacsorára), túrós, tejfeles csuszka (csusza), túrós haluska, valamint máglyarakás, császármorzsa és almás rétes. Az előző évivel szemben itt már a reggeli is mutatja, hogy ,jobb módúan" éltek, hiszen az első héten csaknem végig csokoládé járta, később kalács is előfordul. Megjelenik a bor is, palackos (boutellia) formában, melyből 1/2 icce 32 dukált. Termőhely szerint csak a somlait említi, azt is csak egyszer, vagy egyszerűen csak borról, asztali borról, beszél. 26 Minden hústilalom alól - kivéve a nagypénteket - felmentenek: ...kik egészségük helyreállítása végett fürdőhelyeken tartózkodnak kíséretükkel együtt. SZUNYOGH 1933. 190. 27 savanyú tök, savanyú répa: A gyakrabban előforduló ételféleségek közé tartoztak. A Czuczor-Fogarasi féle szótár pl. a savanyú címszó magyarázatára a savanyú káposzta, -uborka -tej mellett a savanyú répát is említi. 32 icce: űrmérték, a pint fele; kb. 0.71 liter 51
