Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Romsics Imre. Termelés – fogyasztás – kereskedelem. Összefüggések egy hegyi szórványtelepülés, Székelyvarság gazdálkodása és táplálkozása között
Termelés-fogyasztás-kereskedelem. Összefüggések egy hegyi szórványtelepülés... Bolt A két világháború között a székelyvarsági boltban minden fontos élelmiszert lehetett kapni, azokat, melyek nélkülözhetetlenek voltak a helyben termelt nyersanyagok földolgozásához. így vásárolható volt gríz, rizs, cukor, tea, pótkávé, olaj, só, paprika, bors, kukoricaliszt, búzaliszt. A II. világháború után a boltokban csökkent az árukínálat, ezért ismét a piacon vásárolt és a vásárokban cserélt és vásárolt élelmiszerekre kellett támaszkodniuk. Az állami erdészetben dolgozóknak könnyebb volt a helyzetük, mivel azoknak prémondáX adtak, többek között tizenkettő kiló puliszkalisztet és nyolc kiló kenyeret havonta. A prémondát osztó boltokban sokféle más élelmiszert is vásárolhattak a munkások. A szocialista társadalom berendezkedésének megszilárdulásával újra megnövekedett a boltok árukínálata, de továbbra is csak a megtermett nyersanyagok feldolgozásához óhatatlanul szükséges termékeket vásárolták meg. Mosmá nem vót az, hogy egyebeköt főzzünk. Nem tuttunk egyebeköt főzni. Mê amit megvettünk a botba, s abbó csinátunk ételt, az még nem es esett olyan jó, mind amit otthon csinátunk magunk. A mű családnál, a háznál. (Tifán Róza) A fűszerek mellett főleg a zöldségféléket vásárolták az aprozárban (élelmiszerbolt). Vettünk а pijacon vagy hosztak ide az aprozárhoz, amióta aprozár van. Most osztón kesztek későbben idehozni helybe. Hoznak paradicsomot eleget, kocsivá, nagykocsivá. (Tifán Róza) A Ceaucescu-rendszer bukásával ismételten áruhiány lépett fel a boltokban. Székelyvarság rendezetlen úthálózata és tömegközlekedése miatt ismételten a megtermelt nyersanyagok nagymértékű fölhasználására kényszerült. Összegzés Jelen tanulmányomban a Székelyvarságon megtermelt és a kereskedelem útján beszerzett legfontosabb élelmiszereket vettem számon. Célom az volt, hogy áttekintsem a mostoha éghajlati környezetben, a piac- és vásárközpontoktól távol, az erdőségek közé zárt Székelyvarság termelése, kereskedelme és táplálkozása közötti legfontosabb összefüggéseket. A gyűjtögetett növények számbavételét két ok miatt mellőztem itt. Egyrészt azért, mert a II. világháborút megelőzően elenyésző volt a gyűjtögetett nyersanyagok mennyisége, az is csak egy-két személy gyakorlatára alapozódott. Ezek nagyrészt gyógyító specialisták voltak. Észak-Erdély visszacsatolása után állami megrendelésre kezdték gyűjtögetni az erdei gyümölcsöket - kukujza (áfonya), málna, eper, segvakaró (csipkebogyó). Maguk később az állami erdészetben végzett munka készpénzhozamából nagyobb mennyiségben beszerzett cukorral kezdtek el ízt főzni az erdei gyümölcsökből. Másrészt az utóbbi néhány évtizedben egyre nagyobb arányokat öltő gyűjtögetés - a teáknál jól megfogható a kutatók által írt könyvek hatása - sem változtatta meg a fogyasztott nyersanyagok arányait. A gyűjtögetett nyersanyagok idényjellegűek, mennyiségük elenyésző. A nagyobb mennyiségben főzött ízek pedig nem újként léptek be a fogyasztásba, hanem átvették a szilvából-almából-körtéből főzött lekvár helyét. Mellőztem továbbá a fűszerek és ízesítőanyagok számbavételét. 179
