Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Romsics Imre. Termelés – fogyasztás – kereskedelem. Összefüggések egy hegyi szórványtelepülés, Székelyvarság gazdálkodása és táplálkozása között

Romsics Imre júniusban, az őszi szent Mártonkor (november 11) volt. Parajdon a vásárokat júliusban a cseresznye érése után, valamint szeptemberben a káposzta és a hagyma kiszedése után tartották. Nyáron volt az udvarhelyi vásár is. Fát eladásra a székelyudvarhelyi piacra is szállítottak, ahol pénzért adták el. Esetleg valamelyik vállalathoz szállították a fát, s az ott kapott pénzből vásároltak a piacon. A fa mellett a piacra szállított legfontosabb varsági termék a burgonya és a cseber (dongás faedény) volt. A mindennapi fogyasztásra vásárolt élelmiszereket a székelyudvarhelyi piacon szerezték be, ahol mindig készpénzzel fizettek. Akik a fával nem kereskedtek, azok havonta egyszer mentek be, de gyakran hozattak árukat a rendszeres piacrajárókkal. Nagy mennyiségben vásárolták a káposztát, ami télen és tavasszal számos étel alapja, s e mellett szinte az egyetlen hétköznapi savanyúság volt. Az egysíkú táplálkozást a piaci vásárlások időszaka bontotta meg. S igy osztán akkor ott ott kaptunk mindent. Töttük ászt a nagy kenyeret. Ilyen nagy kenyereköt árútok. Töttünk ëggy oan nagy kenyeret, egy hétig elég vót. Mind kalács, majnem kalács helyett, oan szép fehér kenyér vót az a finom habos kenyér. Akkor vettünk hezzâ valami halva, vaj valami ilyesmit vettek még melléje. S ászt ettük eggy hétig. Halvát, így kenyérrel. Há finom vót. Vagy vajat lehetött kapni eleget, s ászt es lehetött venni. Vótak ilyen házi vajak, amit a pijacon árútok. Tejbű csináták. Úgy hogy akkó kaptak amit venni vót. Há vettek dijót, vagy almát, vagy szilvát. Vaj oankó vót hogy lehetött gyümőcsöt kapni, akkó vettek gyümőcsfélit, hogy avvá tötötték bë a szánkot, inkábbat otthon a gyermököknek. (Tifán Róza) A szegényebbek szalonnát és zsírt is az udvarhelyi piacon vásároltak az alföldi gazdáktól. Ott szerezték be az egész évi szárazbab szükségletet. A piacról hozott vekni a gyerekek kedvence volt. A II. világháború előtt a lekvárt is az udvarhelyi piacon vásárolták, mivel Varságon kevesen főztek. A szegényebb gyerekek számára a legnagyobb szenzáció a lekváros vekni volt.

3 A gyerekeknek vásároltak süvegcukrot és szentjánoskenyeret is. Manapság nagyon sok zöldségfélét vásárolnak a piacon, paradicsomot, paprikát, uborkát, barackot, dinnyét. Az alföldi gazdák mellett a regátból érkezett románok is megtelepedtek ezekkel az árukkal a székelyudvarhelyi piacon. A környező vásárok időpontja egybeesett a Székelyvarságon hiányzó növények beérésével. Ugyanezekre a vásárokra eladásra vittek marhát, lovat és fát, visszafele pedig a Varságon hiányzó nyersanyagokat szállították. Megfigyelhető, hogy árucsere csak a legfontosabb termékek és termények között alakult ki, minden egyebet pénzért adtak és pénzért vettek. Ennek köszönhetően a módosabb családok nagyobb készpénzkészlettel rendelkeztek, ami megmutatkozott életmódjukban, a termeléstől egészen a fogyasztásig. Egysíkú táplálkozás jellemezte viszont azokat a szegényebb családokat, akik csak az alapvető élelmiszereket tudták csere útján beszerezni. 3 Vekninek a Székelyudvarhelyen vásárolt hosszúkás pékkenyeret nevezték. Ennek egy szeletét lekvározva adták csemegeként a gyermekeknek. 178