Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Varga Lídia: Változások Csallóköz 20. századi népi táplálkozásában
Változások Csallóköz 20. századi népi táplálkozásában étkezésre már nem volt szükség. Helyette az étkezések időpontja módosult. Ez a rendszer vidékünkön csak a századforduló táján volt megfigyelhető. Az első étkezésre délelőtt 1/210-10 óra között került sor, amikor pl. gombóclevest fogyasztottak. Délután 5 óra tájban tálaltak másodszor. Ez volt az ebéd de egyben a vacsora is. Leggyakrabban kásafélét főztek. A nap folyamán, ha nagyon megéheztek, esetleg kenyeret fogyasztottak. Gyakran előfordult, hogy délelőtt az előző napi vacsora maradékát ették meg, esetleg aprítottat (tejbe tördelt kenyér) ettek. Délutánra ilyenkor is friss ételt készített a gazdasszony. A húszas évektől kezdve télen is általánossá vált a napi háromszori étkezés. A reggelire az állatok ellátása után, 8 órakor került sor. Früstükre előző napról maradt kását, tejet, kenyeret, szalonnát fogyasztottak. Pontosan 12 órakor volt az ebéd. A húszas évektől már mindig frissen főtt ételt tálaltak fel. A leves leggyakrabban babból, burgonyából, lencséből főtt. Ezt követték második fogásként a csikmákok, gáncik, stercek, gombócok, főzelékek attól függően, hogy a hét mely napjára készült az ebéd. A hét összes napján ugyanis íratlan szabály határozta meg, milyen ételt főzhet a háziasszony. A hétfő, szerda és péntek tésztás nap volt, kedden és csütörtökön főzelék készült, a szombat pépe (sült tészta) nap volt, vasárnap pedig húst fogyasztottak. Vacsorára délután 5 és 6 óra között a délről maradt ételt ették meg, esetleg egyszerű, frissen készült ételt fogyasztottak, pl. sült krumplit. A nyári időszakban többféle nyersanyag közül válogathatott a főzni készülő gazdasszony. A nyári időszakban már a századfordulón is háromszor étkeztek a paraszti gazdaságokban: reggel 6-7 óra körül, déli 12-kor, és este 7-8 óra között. A harmincas évektől általánossá vált vidékünkön a napi négy étkezés. Szent György naptól Szent Mihály napig uzsonna is volt. Reggelire tejeskávét, kenyeret vagy tojásrántottát fogyasztottak. Az ebéd mindig két fogásból állt. A levesek hüvelyesek és friss zöldségféle felhasználásával készültek. A második fogás a hét napjainak megfelelő ételféleség volt. Egyfogásos ebéd csak századunk elején volt, amikor egytálételként gombócleves került asztalra. Uzsonnázni 4 óra körül szoktak. Tejet, aludttejet, túrót, ebédről maradt pogácsát, lepényt ettek uzsonnára. Vacsorára leggyakrabban ebédről maradt ételt fogyasztottak. Csallóköz területén az ötvenes évek elején a paraszti gazdaságok fokozatosan megszűntek, helyettük földművesszövetkezetek alakultak. A társadalmi változások hatására gyökeresen megváltozott az étkezési rend is. A reggeli időpontja az egyének munkakezdési idejének függvényében módosult. Sok munkavállaló otthon egyáltalán nem reggelizik. Azok a családtagok, akik helyben dolgoznak, hazajárnak ebédelni. A többiek vagy üzemi étkezdében ebédelnek, vagy hideg ételt fogyasztanak, és csak hazaérkezésük után, kb. délután 4 óra körül esznek meleg ételt. Ha az egyes családtagok nem ugyanabban az időpontban érkeznek haza, a háziasszony többször is asztalra teszi az ebédet. Amennyiben ő is munkaviszonyban van, hazaérkezéséig mindenki a saját maga által felmelegített ételt fogyasztotta. Vacsorakor általában hideg étek kerül a családi asztalra. Napjainkban a hagyományos közös étkezésekre a legtöbb családban csak vasárnap van lehetőség. A paraszti gazdaságok szétesése után a táplálkozási rendet is befolyásoló életmódbeli változások idézték elő a népi táplálkozás egészének átalakulását vidékünkön. 165
