Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Bódi Zsuzsanna: A hazai cigány csoportok táplálkozása vizsgálatának módszertani tanulságai
Bódi Zsuzsanna (fúró, lapát, stb.) végigjárták a falut, az árusítás mellett összegyűjtötték a javításra szoruló tárgyakat, és felvették a megrendeléseket is (üstház , tepsi). A férfiak a gyermekek és az asszonyok segítségével végezték el a munkát, cserébe általában élelmet kaptak, ritkábban pénzt. Az így szerzett jövedelmet az asszonyok jóslással és különböző apró tárgyakkal (gyufa, tűzkő, szappan, stb.) való házalással egészítették ki. Az asszonyok feladata volt a család élelemmel való ellátása. A 12 év körüli lányokat már magukkal vitték, átörökítették kialakult magatartás mintáikat, amit a határt nem ismerő rámenősség jellemzett. A lányok házasodáskori értékét nagyrészt az határozta meg, hogy elsajátították-e a család élelmiszerekkel való ellátásához szükséges ismereteket. A cserére alapuló kereskedelem mellett főleg szerencsemondással tettek szert táplálékra. Leginkább lisztet, tojást, zsírt, sonkát, szalonnát, füstölt húst kaptak, és általában nekik adták az elhullott állatokat is. Ha úton voltak, a szántóföldi terményekből (kukorica, krumpli, bab, tök, stb) főztek. Az út menti fákról, gyümölcsösökből, szőlőkből és az erdőkből gyűjtött terményeknek táplálékkiegészítő szerepük volt. Gyűjtögetéssel jutottak hozzá a főzéshez szükséges tüzelőhöz is, amit fa hiányában sokszor a száraz marhatrágya pótolt. A vadon élő állatok közül ősszel a sündisznó anyaállat (kanralo balo), nyáron az ürge (pekenuca) szolgált táplálékul más étel hiányában, de csemegeként is. Az úton lévők vásárlással kevés élelmet szereztek be: sót, paprikát, borsot, ecetet stb. Pipadohány hiányában szárított, összevágott lapulevelet vagy napraforgólevelet használtak. Bort parasztoktól vagy kocsmákban vásároltak egy-egy ünnepre. A vágóhidakon, mészárszékekben olcsóbb húsféléket vettek: belsőséget, grizlit (borjúbél), pacalt. A háború után, a rendszeres jövedelemhez jutással a családok élelembeszerzési módjai is megváltoztak, az adott település áruellátási viszonyaihoz igazodtak. A telepi körülmények közül kikerülők a falvakban kezdtek baromfit tartani, az utóbbi években a sertéshízlalás is elterjedt. A kerteket általában nem művelik, kell a hely a lovas kocsiknak, melléképületeknek (istálló, nyári konyha, gyűjtőknél raktár stb.). Az élelmiszerek beszerzésénél ma is szempont, hogy olcsón jussanak hozzá. Aki teheti, nagy tételben a piacról hozza hetente a zöldségfélét, paradicsomot, paprikát. Amíg lehetőség volt a megszokott olcsó húsféleségek vételére, ezzel is éltek. Az utóbbi években a jobb módú családoknál gyakorlattá vált, hogy télire nagyobb mennyiségű élelmiszert vásárolnak. Az általam gyűjtött anyag azt mutatja, hogy az úton lévők táplálkozása változatosabb volt, többféle alapanyagot használtak fel, mint a letelepedettek az ellátási problémákkal terhelt 1950-1960-as években. A zöldségfélék főzési alapanyagként való felhasználása a családok táplálkozási kultúrájában a mai napig is kiemelt szerepet kap. Ugyancsak figyelmet érdemel az alacsony cukortartalmú ételek túlsúlya, a süteményfélék gyakoribb fogyasztásának késői megjelenése (1960-as évek). Feltehetően az ország összlakosságához képest egészségesebb táplálkozási szokásaikra vezethető vissza, hogy körükben kövér emberrel ritkán találkozhatunk, és fogazatuk is épebb az országos átlagénál. 140
