Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Bódi Zsuzsanna: A hazai cigány csoportok táplálkozása vizsgálatának módszertani tanulságai
A hazai cigány csoportok táplálkozása vizsgálatának módszertani tanulságai 4.4. A háztartási ismeretek átadásának módja. A táplálkozási kultúra családon belül hagyományozódik, külső hatások hiányában meghatározó eleme a szocializációs folyamat. Mint már az eddigiekből is kiderült, a vizsgált oláh cigány családok nőközpontúak. A nők rátermettségétől függött a múltban a család ellátása, később is ők a szervezői az új lakás- és életkörülmények kialakításának. Az ő kezükben van a gyermekek nevelése, gondozása, bár a cigány családokban jobban megoszlanak a nevelési feladatok, mint a hagyományos magyar családokban. Magatartásuk eredményessége kihatással van férjük társadalmi presztízsére is. Mindezek magyarázzák, hogy a lányok nevelésére különös gondot fordítanak. A vizsgált csoport értékrendje szerint az asszonyok megbecsülésének alapja az élelmiszerek beszerzésében tanúsított ügyesség, a háztartási ismeretekben való jártasság csak ez után következik. Mivel a család élelmiszerszükségletének beszerzése a nők feladata volt, a hétköznapi táplálékok elkészítésére kevés idő jutott. így azok az ételfélék váltak általánossá, amelyek nem vettek sok időt igénybe ( pl. egytálételek). A fiatalasszonytól elvárták, hogy férje családjába kerülve alkalmazkodjon a kialakult háztartásvezetési gyakorlathoz, az anyósa irányításával főzzön. Ez a hagyományozódási folyamat volt jellemző a vizsgált csoportra a telepekről való kikerülés utáni időszakig. Ezután egyre több külső hatás érte a szomszédok, ismerősök révén az asszonyokat, ami új ételfélék átvételét eredményezte. Azt tapasztaltam, hogy azoknak az ételféléknek a megtanulását részesítették előnyben, amelyek lehetőségeiknek és elvárásaiknak leginkább megfeleltek, tehát gyorsan és egyszerűen elkészíthetőek, valamint ízhatásukban is közel álltak a megszokott ízekhez (pl. piték). 4.5. A hagyományok szerepe a táplálkozáskultúrában. Egy adott csoport táplálkozási kultúrája objektív és szubjektív tényezők által meghatározott. A naponta és az ünnepeken főzött ételek körét behatárolja a természeti környezet és a társadalmi feltételrendszer, az életkörülmények, a háztartás felszereltsége, a nyersanyagok beszerzési lehetőségei és nem utolsó sorban az adott közösség szokásai. A szerző-mozgó életmódot folytató cigány csoportok évszázadokon át a legbizonytalanabb beszerzési forrással rendelkező rétegét képezték társadalmunknak. A beszerzési források szabták meg a hétköznapi - legtöbbször igen szűkös - táplálkozás kereteit. Törvényszerű, hogy minél szűkösebb lehetőségekkel rendelkezik egy csoport, annál nagyobb erőfeszítést tesz az ünnepi alkalmak bőséges étkezésének biztosítása érdekében. Hagyományosan a lakodalom és a virrasztás alkalmai voltak azok a vizsgált csoportnál, amelyeken a közösség elvárta a legközelebbi hozzátartozóktól, hogy akár valamennyi értéküket feláldozva is, de a család presztízsének megfelelő vendéglátásban részesítsék a rokonságot. Az erős közösségi kontroll ennek az elvárt szintnek a produkálását napjainkban is kötelezővé teszi. 141
